Utolsó perces helyszínváltoztatás történt ugyan, mivel nem az Ember Géza kúria, hanem a sportterem adott otthont az Erdélyi Hagyományok Háza vándorrendezvényének, ám ez nem vált a táncház kárára, sőt „talán jobb is volt, mert kényelmesebben elfértünk, kicsik – nagyok jobban tudtak perdülni – fordulni.” — fogalmaz az együttest vezető Krisztián Erika. 

A perdülők–fordulók száma pedig nem kevés, közel 250 volt, hiszen a szárazberki Lehajló Rozmaring, a Röpike, a szilágyszéri Kukurók, a bogdándi Rozsmalint, az egri Csodaszarvas, valamint a sárközújlaki ifjak mellett a házigazdák és szülői közösségük tagjai is ropták a nagyváradi Soroglya zenekar muzsikájára. 

A táncrendet Magyar Dávid oktató vezette, az apróbbak (de nem csak) moldvait és felcsíkit jártak — s itt a muzsikáláshoz csatlakozott a Félnótás zenekar is —, az ifjak és nagyok pedig szatmárit, mezőségit, vajdaszentiványit, szilágyságit, székit. Sőt, amikor szünetekben kimentek az épület elé egyet „szusszanni” , akkor is énekeltek.

Az eltáncolt energiát ízes falatokkal pótolták, hiszen a Pünkösdi Rózsák Néptáncegyüttes, valamint a gyerkőcök szülői közössége híresen jó vendéglátók: kora reggel már kemencében sültek a kenyerek, amelyek a zsíros kenyér és szendvicsek alapját adták, bográcsban rotyogott a csipetkés gulyás, cukrászdai kínálattal vetekedő süteményfelhozatal várta az édesszájúakat — utóbbi kínálatából nem hiányoztak az epertorták sem, a táncos lányok ügyességét dicsérve.

A szorgos anyukák keze munkáját pedig sokáig dicsérik azok a több színben készített, horgolt karkötők, amelyek a  „belépőjegy” gyanánt szolgáltak, de táncházas együttlét emlékét fényképekkel is megörökítették: a vendégfogadó szalmabábuk mellett hangulatos fotósarkor is kialakítottak.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: a szerző felvételei és magánfelvételek)