Az átlagember és a magánszektor egyre többet dolgozik, hogy el tudja tartani az egyre bürokratikusabb, minimális hatékonyságú és hatalmas létszámú közalkalmazotti szférát.

Alig másfél év alatt háromszorosára nőtt a közalkalmazotti és a magánszektorbeli átlagfizetés közötti különbség — ami 2016-ban még csak 427 lej volt, mostanra viszont már elérte az 1285 lejt, a szakadék pedig jövőre csak még inkább mélyülni fog, 1600 lejig. A gond nem is azzal van, hogy a munkáját tisztességesen és hatékonyan végző közalkalmazott átlagosan 4200 lejt keres, sokkal inkább azzal, hogy ezt az összeget a munkáját ugyanolyan tisztességesen és hatékonyan elvégző, átlagdolgozó kell kitermelje, miközben az ő fizetéses borítékjában átlagosan 2115 lej lapul, a gazdaság pedig valahol a béka ama sokszor emlegetett testrésze alatt 'dübörög'. Egyébként a közalkalmazottak közül a közigazgatásban dolgozók fizetése a legmagasabb, 50%-kal több, mint a tanügyben és 20%-kal több, mint az egészségügyben dolgozóké — sőt, még a kutatási területeken dolgozókénál is nagyobb.

Nem titok, hogy az Európai Unión belül Romániában működik a legbürokratikusabb és legnagyobb létszámú közigazgatás, no és — a nagy sebességű internet és világszinten elismert számítógépes szakemberek ellenére — a legkevésbé digitalizált is. A máshol első számú prioritásnak számító hatékonyság Romániában nem igazán cél, hiszen ez a hatékonyság azt is jelenti/kellene jelentenie, hogy kevesebb köztisztviselő ül az irodákban, kormányablakoknál. A kormányt egyáltalán nem zavarja az sem, hogy történelmi mélyponton van a közberuházások száma és a fiskális bevételek összege, egyre inkább megadóztatja a magánszektorbeli munkát — az átlagpolgár több mint fél éven át azért dolgozik, hogy eltartsa az államot, s alig öt hónapon át azért, hogy önmaga és családja megélhetését előteremtse. Mindeközben 11 milliárd euró 'várja', hogy Románia végre lehívja az EU-s alapokból, és a humánerőforrásra (a dolgozó emberre), a regionális fejlesztésre és az egyenlőtlenségek csökkentésére fordítsa.