Az ember — bár azt mondják rá, hogy a teremtés csodája — mindig változik. Valahol, valamilyen adottságokkal megszületik, majd neveléssel, tanulással, munkával mondhatjuk azt, hogy a senkiből valakivé fejlődik, de az is lehet, hogy megmarad senkinek vagy akárkinek.

A huszonegyedik században rohamosan fejlődik a tudomány, a technika, olyan magas szintű a gépesítés, a robotizálás, hogy az ember legtöbbször hátradől, és figyeli a körülötte zajló műveleteket. Megváltoztak az életmódok, és előtérbe került az önmegvalósítás. Kevés olyan ember van, akitől távol áll a karrierhajhászás, az egymáshoz közel álló korosztályok identitásának alakulását is más és más külső hatások befolyásolják. A szociológusok kutatási eredményei sem adnak választ arra, ki a felelős, kik a felelősök azért, hogy a szappanoperák, a számítógépes játékok, sokszor a tudatmódosító szerek és más identitásformáló eszközök és módszerek alakítják az ember önképét. Nem az ember belső énje, hanem külső hatások. Sokáig a gyerekből úgy lett valaki, hogy tanult, dolgozott, tapasztalatot szerzett… Jó az, ha túl sok az „én-lehetőség”, de nem jó, ha az ember nincs felkészülve ezeknek a lehetőségeknek a kihasználására. Ellentétek vonzzák és taszítják egymást, egyre gyakoribb a szellemi válság, változik a világkép, változik az önkép, változik az ember emberhez fűződő viszonya.

Sokan kérdezik: mi különbözteti meg azt az embert, aki verseket, regényeket olvas, színházba jár, zenét hallgat, képzőművészeti alkotásokban mélyül el stb., attól, aki szappanoperákat néz, számítógépes játékokkal vagy a telefonnal a kezében tölti el az időt? Erre a kérdésre nem a gyerekek, a fiatalok vagy az átlagos életmódot folytatók körében kell keresni a választ, hanem azok között, akik nevelnek. Akiknek úgy kell nevelni, hogy tanítványaik majd szintén nevelők lesznek, és ők is hatással lesznek másokra. Az ember — a teremtés csodája — úgy változik, olyanná formálódik, amilyennek nevelik. Napjainkban az internet és a média bizonyul a legjobb tanítómesternek. Mit lehetne tenni, hogy az oktatást és a nevelést visszavegye a szülő és az iskola? Ne az legyen a cél, hogy amikorra a gyerek felnőtté válik, sablonember legyen, mert a rendezetlen család, a beskatulyázó iskola, ha nem is saját képére, de egy programnak megfelelően közös nevezőre hozza a gondolkodást, az élet- és viselkedésformát. Ne az legyen a cél, hogy amikorra a gyerek felnőtté válik, ne legyen identitása, értékrendje, nemzettudata, vallási hovatartozása, hite… A tudomány és a technika fejlődése a legmagasabb csúcsokra ér, de úgy tűnik, az emberek nagy része nem tud vele lépést tartani, a többség a technikát a felügyeletük alatt tartók eszközévé fog válni, ugyanis nagyon sokan azzal maradnak, amit az internet, a média nyújt számukra, nem törekednek ismeretszerzésre és a saját látásmód kialakítására.

Elek György