A realitásnak teljesen ellentmondó egyik elmélet szerint az ukrán gabona akkor is jelen van a piacon, ha az országból nem is jut ki, ezért akkor is van felhozatal a gabonaágazatban, ha valójában nincs. És tényleg nincs, hiszen nekem hiába van otthon valamim, ami eladó, ha nem tudom kivinni a piacra… Ugyanakkor a felhozatalt világméretűvé tágítják azzal, hogy repce esetében ausztrál, gabona esetében pedig kanadai terménymennyiséggel is kalkulálnak, ami a szállítási idő és költség miatt teljesen versenyképtelen árunak tűnik az európai piacon. Ha igaz is lenne, hogy alacsony lesz a felvásárlási ár, az csak rövid távon és a végfelhasználók estében tűnhet jó dolognak, hiszen hosszú távban gondolkodva világos, hogy az év első felében az üzemanyag, műtrágya és vegyszerek ára miatt óriási költségekbe vert gazdáknak is pluszban kell kijönniük az aratásnak a végére, illetve az alacsony felvásárlói ár lehet, hogy nem alacsony kenyérárakat jelent majd, hanem nagyobb profitot a viszonteladók számára.

És hogy a nagyobb profitra megy a dolog, az abból látszik, hogy még maguk a gazdák sem mernek nagy bizonyossággal termésátlagról beszélni, a felvásárlók viszont mintha már most tudnák, hogy mennyi gabona fog átmenni a kezükön az idei aratást követően. Tehát a gazdák lépéskényszerben vannak, meg kell oldaniuk a tárolást és visszatartani a terményt, amíg dömping van, és lassanként kiereszteni a piacra akkor, ha valós árat akarnak kapni érte, akkor, ha idén ősszel is akarnak vetni, jövő ilyenkor meg aratni. És ez nem elég. Az állami hatóságoknak is rajta kell tartaniuk a szemüket az ágazaton, elejét venni a klikkesedésnek, az összebeszélésnek a felvásárlók között, mert ha nem így lesz, jövőre még nagyobb bajok lesznek a mezőgazdaságban, nemcsak az aszály meg a drágulások fogják nehezíteni az életet, de a csődök is.

Princz Csaba