Hétfőn a Szent István Kör szervezésében Sárándi Tamás muzeológus tartott előadást az 1940 őszén bevezetett katonai közigazgatásról, bemutatva az általa összegyűjtött forrásanyagokat.

Sárándi Tamás muzeológus hétfőn a Szent István Kör előadásán bemutatta a megjelenés alatt álló könyvének anyagát, ami egy forráskiadásról szól, több mint kétszáz dokumentumot fog tartalmazni és az észak-erdélyi magyar katonai közigazgatásnak a történetét próbálja bemutatni. A kötetből meg lehet ismerni az 1940 szeptemberében, októberében és novemberében történteket, vagyis hogy a bevonulást követően milyen események, milyen folyamatok, történések zajlottak le. Nagyon kevés a forrás, nagyon sok mindent nem tudunk, sok mindenre csak következtetni lehet — hangsúlyozta Sárándi. Négy levéltárban maradt meg anyag (Kolozsvár, Csíkszereda, Marosvásárhely és Szatmárnémeti), ami a legteljesebb, az a szatmárnémeti anyag. Ebben a forrásközlésben az esetek nagy része Szatmár megyére vonatkozik, Sárándi ebből próbált következtetni, hogy más megyében hogy zajlottak a történések.

Sárándi elmondta, hogy többféle típusú dokumentum van. Ezek egy részét az akkori adminisztráció kreálta, más részét a hadsereg, a város és a járás. Rendeleti kormányzás volt, ami azt jelenti, hogy nem Budapestről mondták meg, hogy mi hogyan történjen. Voltak utasítások, hogy általában hogyan kell kezelni például az oktatást, de helyi szinten a helyi parancsnok döntött, aki ha kiadott egy rendeletet, az másnap érvényben is volt. Megyék között lehetett különbség, nem túl nagy, de nem minden megyében egyformán értelmezték az utasításokat és a helyi viszonyok is különböztek. Az az érdekes, hogyan születtek meg ezek a rendeletek. Mivel nem volt központi utasítás, nem létezett egy törvény, ami mindenkire kötelező módon érvényes lett volna, a helyi magyarság igyekezett befolyásolni a helyi parancsnokot. Egy másik típusú dokumentum az álláskérő levelekből áll. A bevonulás után nagyon sok román tisztviselő otthagyta az állását, ezeket pótolni kellett. Több ezer ilyen kérés volt. A harmadik típusú dokumentumok a helyi szervezetek irataiból állnak. A kötetet a kisebbségkutató intézet adja ki.

Elek György