Hetvenedik születésnapja alkalmából kiállítása nyílt a szatmárnémeti Iparosotthonban a fafaragással ötéves kora óta foglalkozó Kóter László szobrászművésznek. Január végéig látogatható a tárlat.

Mintegy száz fába, csontba és kőbe faragott műve tekinthető meg Kóter Lászlónak a szatmárnémeti Ştefan cel Mare utcai Iparosotthonban; január tizedikén volt a kiállításmegnyitó, s az eseményt óriási érdeklődés övezte. A kiállításmegnyitóval egy időben A 70 éves Kóter Lászó című katalógust is most vehette kezébe először a képzőművészetet kedvelő közönség, amelyben a hetvenéves alkotó hetven műve található meg, amelyek hetven különböző élménnyel szolgálnak a szemlélőnek. A felszólalások közötti zenei betétek idején Kozma Máté hegedült a közönség előtt, Adrian Lupescu pedig gitározott és énekelt.

A türelmetlen Kóter

Az eseményen elsőként beszélő költő és műfordító Pop Feliciannak az a benyomása Kóter munkásságát látván, hogy a folytonos türelmetlenség élteti munkásságát, folytonos pezsgés minden műve, ezek mindegyike egy-egy kérdés, de egy-egy ezekre adott válasz is egyben. A türelmetlenség jelenlétét László Róbert, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont vezetője is érzi a Kóter-szobrokban, ő személyes emléket is felelevenített: tud róla, hogy az idei januári eseményt Kóter már tavaly októberben elkezdte szervezni. Kóter László és művei a bizonyíték arra, hogy láncfűrésszel is lehet pontos, aprólékos munkát végezni, emlékeztette a jelenlévőket László, utalva arra, hogy az utóbbi időben véső helyett már motorizált eszközökkel a kezében is alkot Kóter. Munkássága elismeréseként László Róbert a Szatmár Megyei Tanács elismerő oklevelét adta át a szobrászművésznek.

A művész Kóter

A szólásra kért Hitter Ferenc Máramaros megyei író arra figyelmeztette a megjelenteket, hogy a kiállítóteremben a Kóter-életműnek csak kicsiny hányada látható, majd a tárlatról hiányzó fontosabb művek közül sorolt fel néhányat, különös tekintettel a városi köztereken álló, nagyobb alkotásokra. Kóter érzi a fát, szobrait látva ez egyértelmű, mutatott rá Hitter. Minden alkotása óriási művészi értékkel bír, fűzte hozzá, számos művész és közéleti személyiség értékeli nagyra Kóter eddigi életművét. Nehéz szavakkal kifejezni Kóter művészetét, mert csak a szemmel való érzékelés, az alkotással való közvetlen találkozás tudja visszaadni a hatást, tud értelmet adni a műnek, zárta felszólalását Hitter.

A párbeszédre hívó Kóter

A képzőművészet célja, hogy hasson ránk, hogy elgondolkodtasson, hogy párbeszédre hívjon, összegezte a szobrásszal és művészetével kapcsolatos véleményét Kovács Emil Lajos festőművész és arra hívta fel a szatmárnémeti városvezetés figyelmét, hogy megyeszékhelyi közterületen még nincs Kóter László-szobor, pedig mind a művész, mind az alkotás, mind pedig a város lakói megérdemelnék azt.

A visszahúzódó Kóter

Utolsóként maga az ünnepelt művész került sorra, aki mentegetőzve állította, hogy soha nem volt a szavak embere, soha nem volt nagy szónok, de a szobrai azok, akik beszélnek helyette. „Mindig is azt akartam, hogy maradjon utánam valami ezen a Földön — ismerte be Kóter László —, a szobraim lesznek azok, akik utánam is itt maradnak. Úgy érzem, az évek során sikerült szert tennem olyan barátokra, akik értenek engem és értik azt is, amit csinálok, remélem, mindenkivel találkozom tíz év múlva, mert azt a jubileumot is meg fogom ünnepelni” — zárta beszédét.

A Kóter László mintegy száz művét magában foglaló kiállítás január harmincadikáig ingyenesen látogatható hétköznapokon az Iparosotthonban.

Princz Csaba