Személyesen, SMS–ben, telefonon, e–mail–en, ritkán még üdvözlő lapokon is szünet nélkül hangzanak el a „Boldog új évet!” kívánságok, amit már gépiesen mond és köszön meg mindenki csak úgy megszokásból, mert ugye, most ennek van az ideje. Valahogy olyan megszokás ez is, mint amikor két ismerős találkozik és jön a kérdés:„Hogy vagy?”, amire mindenki automatikusan rá vágja:„Kösz jól!”, pedig bizony elég kevesen vannak azok, akik valóban jól vannak, de miért is panaszkodjanak, hiszen úgysem segíthet rajtuk senki. Ezek a protokoll kérdések és válaszok, már annyira megszokottá váltak, hogy oda sem figyelünk, csak mondjuk a szokásos szöveget. Így történt meg az, hogy valakitől megkérdezték:„Hogy vagy?”, amire ő nyilván rávágta:„Jól.” „Na hál' Istennek!”, „És máskülönben?”, jött az újabb kérdés, „Jól.”, „Na hál' Istennek!”, „A gyerekek, a család?”, „Nem olyan jól.”, „Na hál' Istennek!” Ha a jókívánságok beválnak, egy boldog új év előtt állunk, bár a médiából már tudomást szereztünk arról, hogy milyen megszorításokra számíthatunk, de ezek csak kiszivárgott információk, hiszen az országnak még nincs költségvetése, az igazi megszorítások csak később fognak jelentkezni. Az, hogy milyen kézben van a sorsunk, gondolkodásra késztet, de lehet jobb, ha hanyagoljuk a gondolkodást, hiszen érthetetlen dolgokkal találkozunk. Miközben a gazdasági helyzet romlik a parlament létszáma 471–ről 588–ra emelkedett (az RMDSZ-es honatyáké 32–ről 27–re csökkent), de köszönjük jól vagyunk! A mérleg nyelve letört, elveszett a kormányszerep, hogy az új politikai helyzet milyen következményekkel jár az erdélyi magyarság számára, az majd jövőre derül ki az alkotmánymódosításnál és a régióátszervezésnél, de köszönjük jól vagyunk! Még hiú remény sincs arra, hogy a választási ígéreteknek akár a fele megvalósuljon, de mi megértjük, hogy válság van, nincs miből. És ha megkérdezik, hogy vagyunk, szemrebbenés nélkül rá vágjuk, hogy:„Kösz jól.”, és nem zavar, ha azt válaszolják: „Na hál' Istennek!”.

Elek György