Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szerint az elmúlt néhány évben korszakváltás történt a romániai örökségvédelemben: lezárult az a közel százéves korszak, amikor szándékosan hagyták pusztulni Erdély épített örökségét, amit egy nem kívánt történelmi múlt hagyatékának tekintettek.

Kolozsvár alpolgármestere ezt azon a pódiumbeszélgetésen mondta, amelyet a megújuló épített örökségről szerveztek a Kolozsvári Magyar Napok keretében hétfő délután a város ferences kolostora refektóriumában.

Az alpolgármester úgy vélte, a hanyagoló attitűd mára "elvesztette a szalonképességét". Ehelyett ma a szakértelem hiánya és az adminisztráció nehézkes működése veszélyezteti az épített örökség megőrzését.

Az alpolgármester szerint az egykor államosított épületek visszaszolgáltatásának elhúzódása is rontja az épületek állagát, mert az önkormányzatok nem adhatnak pénzt a tisztázatlan tulajdonviszonyú épületek javítására.

Sok esetben a visszaszolgáltatás sem oldja meg a gondot, mert az új tulajdonosok sem értik, hogy a műemléképület karbantartása többletfeladatokat ró rájuk, vagy nincs pénzük a felújításra. Horváth Anna azt is elismerte, hogy a kolozsvári homlokzatfelújítási program keretében az önkormányzat évente csak négy-öt magántulajdonban levő épületet tud felújítani.

Rosszallta, hogy a bukaresti hatóságok az Európai Unió korábbi költségvetési ciklusában csak nagyon keveset szántak az épített örökség védelmére, így az EU-s források csak kis mértékben segíthették a műemlékvédelmet.

Gaál György kolozsvári helytörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Egyesület elnöke úgy vélte, hogy a kincses város legfontosabb műemlékei nem veszélyeztetettek, ezek fél évszázadonként átesnek egy általános felújításon. Azoknál a 19. századi belvárosi társasházaknál látja a legnagyobb gondot, amelyekben "minden lakásnak van tulajdonosa, az épület egészének viszont nincs". Arra figyelmeztetett, hogy ezek ugyanolyan fontos elemei a város összképének, mint a főtéri Szent Mihály plébániatemplom.

Maksay Ádám, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság ügyvezetője a tervezési folyamat időigényességére hívta fel a figyelmet. Példaként említette, hogy a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégium épületének és a széki Árpád-kori templomnak a felújításához úgy sikerült EU-s forrásokat pályázni, hogy öt évvel korábban nekiláttak a dokumentáció elkészítéséhez.

A Romániai Építészkamara erdélyi fiókjának képviselői, Guttman Szabolcs és Moszku Katalin azt hangsúlyozták, hogy az önkormányzatoknak szakértői csoportokat kellene fizetett tanácsadóként foglalkoztatniuk, hogy az épített örökséget a későbbi generációk számára is sikerüljön megőrizni.