Nem mintha nagyon kedvelnénk Jose Manuel Barrosót az után a bizonyos népszavazási affér után (neki volt köszönhető a felfüggesztett román elnök „megmentése” a szavazati kvórum hiánya révén), az viszont már kedvezőbb színben tüntetheti fel, hogy az elmúlt napokban kijelentette: a pénzügyi szektorban dolgozókra is bűnvádi eljárás vár, ha csalárd módon járnak el. Az európai törvényekbe kerüljön bele a bankárok személyes felelőssége — hangsúlyozta az Európai Bizottság elnök.

Logikus. Miért mondjuk el mindezt? Miután tőzsdeügynökök, pénzügyi szakemberek, üzletemberek, politikusok, vámtisztek, adóhivatali vezetők, parlamenti képviselők, vasúti alkalmazottak, polgármesterek, rendőrök, miniszterek és mások nyúltak bele az államkasszába (és az adózó polgár zsebébe) saját vagyonukat növelendő, most egy új kategória jelentkezett a „minden lehetőségek országában, Romániában” a pénzügyi csalók között, mégpedig a bankárok és a gazdasági minisztérium alkalmazottai. Miért ne? Ha mindenki lop, akkor éppen a pénzzel dolgozó szakik ne éljenek a lehetőséggel?

Fogta magát néhány banktisztviselő, és hamis papírokkal több mint 20 millió eurónyi hitelt vett fel. (Mi ez a húszmillió az elherdált milliárdokhoz viszonyítva…?) A baj csupán az, hogy ezt a kárt is valószínűleg közpénzből fogják „korrigálni”, azaz a mi pénzünkből. Tehát nem elég, hogy drasztikusan csökkentették a fizetéseket, a nyugdíjakat, a szociális juttatásokat, hogy tovább emelkednek az árak — a benziné, a földgázé, az élelmiszereké —, meg a szolgáltatások díjai, most még a csaló bankárok okozta károkat is nekünk kell helyrehozni. Vajon hogyan lábalunk ki ilyen körülmények között a közeledő, keménynek ígérkező télből?

És akkor csodálkozunk, hogy nem kapunk belépési jogot a schengeni övezetbe, mert szép hazánkban nagy a korrupció, és nem elég hatékony az igazságszolgáltatás. Közben a bolgárok azzal vádolnak bennünket, hogy miattunk késik Bulgária csatlakozása Schengenhez, mert a két országot csak együtt fogadnák be a „zónába”.

Legutóbb az egészségügyi biztosítót vették górcső alá az ügyészek, különös figyelmet fordítva az RMDSZ volt minisztereire is… Hónapokkal ezelőtt a központi televízióstúdiók munkatársai feketén-fehéren bizonyították a CNAS vezetőinek a korruptságát, de akkor erre nem figyelt fel a DNA.

A DNA (az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság) leköszönő elnöke elégedett volt eddigi munkájával, hiszen többek között egy volt miniszterelnököt is rács mögé dugott (állítólag bizonyítékok nélkül, felsőbb utasításra), sőt az ügyészeknek arra is volt idejük, hogy heteken át a népszavazáson elkövetett vélt vagy valós visszaéléseket is vizsgálják, országszerte.

Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) egy másik érdekes, eredeti intézmény. Azért jött létre, hogy a politikusok vagyonbevallási ügyeit ellenőrizze. Persze ez is csak akkor működik, ha felülről beintenek nekik, hogy ki ellen kell vizsgálatot indítani.

Hogy az ANI–t nem szeretik a politikusok, ez érthető, kinek hiányzik, hogy a honatyák vagyonosodásáról tudomást szerezzen a nép. Ők csak éljenek meg a néhány száz lejes, lefaragott fizetésekből és nyugdíjakból. Ha tudnak, ha nem, az ő bajuk… Ha az ANI főnökei komolyan vennék a feladatukat, akkor egy vizsgálat során könnyen napvilágra kerülhetne, hogy a képviselői fizetések mellett a parlamenti kávészünetben egyesek még nyélbe ütnek egy kis üzletet a koalíciós vagy ellenzéki képviselőtárssal, hogy legyen pénz az asszonynak a konyhára, meg aztán egy kis Karib-tenger menti villa sem ártana a családnak, így télvíz idején.

Pedig az újságírók némi rosszindulattal kiszámolták, hogy képviselőink juttatásokkal együtt több mint 20 ezer lejt visznek haza havonta (a mi adólejeinkből). Tehát már csupán ennyiből is szépen meg lehetne élni. Közben naponta újabb és újabb korrupciós ügyekkel rukkol ki a televízió, de néhány napos televíziós „csemegézés” után sok esetben a vádlottak hazamennek, és jöhet a következő „leleplezés”. A bűnlajstrom felsorolásával azért sem érdemes foglalkozni, mert a lopások és visszaélések ellenére — kevés kivételtől eltekintve — politikus vagy nagymenő üzletember hosszabb időre még nem jutott rács mögé.

Így aztán marad a napi rendszerességgel jelentkező korrupciós téma, amit vagy megnézünk a tévé esti talkshow-műsoraiban, vagy nem. A központi román médiumok mesteri szinten tárgyalják az éppen aktuális korrupciós ügy részleteit (kár, hogy a legtöbb újságíró politikai megrendelésre dolgozik). Az erdélyi magyar sajtó óvatosabb, és ez érthető: a helyi korrupciós eseteket az újságok a legtöbb esetben a bírósági szakaszban közlik, az oknyomozó riportok hiányoznak, a romániai magyar politikusok „eseteiről” sem nagyon cikkeznek. És ez is érthető…

Summa summarum: a romániai társadalom legnagyobb problémája jelenleg a korrupció — így vélekedik egy felmérésben az állampolgárok 96 százaléka. Ezt az áldatlan állapotot az ügyészség és mindenekelőtt hatékony politikai lépések tudnák orvosolni — többek között. Sokkterápiával: a bürokrácia csökkentésével, az ellenőrzésre hivatott szervek munkájának „bekeményítésével”, az ellenőrző munkát végző hivatalnokok és rendőrök ideális számarányának kialakításával, ezek fizetéseinek javításával, és még sok más intézkedéssel. Miként történt az legutóbb Észtországban és Grúziában.

Mi pedig addig is mutogathatjuk a határőröknek a személyazonossági kártyáinkat a határon…

Stahl István