Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere szeretné, hogy minél többen álljanak a lokálpatrióta kezdeményezés mögé. Célkitűzése az, hogy „életet leheljünk a megvalósításokba”. Például 4,5 millió euróból épül a városban könyvtár — semmiképpen se legyen csupán üres épület.

A nagykárolyi városvezetőség kulturális hozzáállásában változások körvonalazódnak. Kovács Jenő polgármester például az elmúlt időszakban egyeztetett a város magyar és román tagozatos tanárainak egy-egy csoportjával (az anyanyelv, a történelem és a földrajz szakos oktatókkal). A helyi kulturális értékek előtérbe helyezését kéri, ugyanakkor egy helytörténeti füzet összeállítását is szorgalmazza. A részletekről kérdeztük az elöljárót.

Kovács Jenő érdeklődésünkre elmondta, hogy a találkozókon több témát is felvetettek. Például nincs Nagykárolyban egy kifejezett könyvesbolt, ezért az önkormányzatra hárul a működtetés feladata. Ennek kapcsán kifejtette, hogy a leendő könyvesbolt semmiképpen sem szeretne konkurenciája lenni a jelenleg is működő kiskereskedéseknek, amelyekben egy-két könyv is kapható, ám fontosnak érezi, hogy legyen egy kifejezetten a könyveket a középpontba állító hely Nagykárolyban. Persze ebben a leendő üzletben egyéb, a helytörténethez kötődő kiadványok is hangsúlyosan jelen lennének.

Az elmúlt napokban egyeztetett a nagykárolyi városvezető a településen tevékenykedő magyar- és romántanárokkal, illetőleg a történelmet és földrajzot oktatókkal. Az volt a kérése, hogy a tanterv lehetőségein belül fektessenek nagyobb hangsúlyt a helytörténetre, a helyi kulturális értékek bemutatására, hogy a diákok jobban megismerjék azokat. „Így lehet a helyi fiatalokba belenevelni a korrekt lokálpatriotizmust” — nyomatékosította az elöljáró. Mint hozzátette, egy úgynevezett kompendium elkészítésére is felkérte a magyar, illetőleg a román tagozatos pedagógusokat. A vázlatos formában összefoglalt helytörténeti kiadványt esetleg későbbiek követhetik, immár bővebbek, részletesebbek, valamely kulturális vetületre jobban fókuszálók. A polgármester reményei szerint egy éven belül elkészül a füzetecske, amelyet az önkormányzat rendel meg. Ennek elkészítésére felkérnek egy-egy szerkesztői bizottságot. „Startból hangoztatom, hogy ezt a kiadványt románul is, magyarul is megjelentetjük, de nem fordításai lesznek egymásnak. Ugyanakkor nagyon remélem, hogy ez a két kis csapat nem fog úgy elmenni egymás mellett, hogy figyelembe vesszük a realitásokat. Hogy konkrét példát mondjak: azt nem teheti meg, hogy a magyar változat szerzője ne írjon a román katonai emlékműről, amit ekkor építettek, ezért meg ezért… Nem kell ezt nagyon taglalni, de meg kell írni. Persze ez az elvárás él a román változatra is. A lényeg, hogy korrektek legyünk. Nyilván az egyik kiadásban egyes dolgokra jobban fókuszálnak, mint a másikban.”

Az elöljáró megemlítette, hogy a magyar és a román kultúranapok történetesen közel esnek egymáshoz. „Az egyik ugye Mihai Eminescu születésnapja, a másik pedig a Himnusz megírásának, letisztázásának az évfordulójához kötődik. Úgy gondolom, hogy ezeket a kultúranapokat megünnepelve Nagykárolyt hangsúlyosabban kell megjelentetnünk.” Ennek jegyében tartottak több rendezvényt is idén annak apropóján, hogy 100 éve született Fényi István nagykárolyi költő. Az elöljáró kiemelte, hogy mind szombaton, mind vasárnap sikeres rendezvényeket tudtak tartani Nagykárolyban. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy az önkormányzat kulturális intézményrendszere hatékonyabban támogassa ezeket a rendezvényeket. Ugyanakkor szintén lényegesnek érzi, hogy mindezt a civilek is felkarolják. Példaként említette meg a Kaffka Margit Művelődési Társaságot. „Fel kell pörgetni ezeket az egyesületeket, és a szellemi 'tőkét' adhatják, de talán a konkrét szervezési feladatokat is magukra vállalhatják.” Ezért várja el, hogy a civilek aktívabban vegyenek részt a kulturális életben, hogy ne mintegy felülről érkező kezdeményezések legyenek. Az aktívabb részvétel szerinte elvárható a nagykárolyi tanári közösségtől, de akár az egyházaktól is. A lényeg, hogy minél többen álljanak a lokálpatrióta kezdeményezés mögé. Ígéri, hogy lehetőségeihez mérten mindent megtesz majd a források biztosítása érdekében.

A polgármester kifejtette valamelyik előadáson, hogy városvezetőként eddig leginkább az infrastrukturális gondok orvoslására fókuszált, de immár elérkezett annak az ideje, hogy a kulturális jellegű hiányosságokat is kezeljék. Rákérdeztünk arra, mit ért ez alatt. Kifejtette: hogy városvezetőként természetesen továbbra is az infrastruktúra karbantartása, illetve bővítése a fő feladata. „A városban három éven belül felépül — ilyenre ötven éve nem volt példa! — egy 4,5 millió eurós beruházás révén egy könyvtár videómozival, parkolóval, konferenciateremmel, de ha ebbe nem lehelünk lelket, ott lesz egy épületkomplexum élet nélkül.” Emlékeztetett: „Májusban hála a Jóistennek befejeződik az új templom építése. A magyar kormánytámogatás révén ezt is sikerül elérni, de mindennek mi haszna lesz, ha az emberek nem járnak majd oda?”

Érzése szerint elérkezett egy szemléletváltás ideje is: míg korábban siránkoztunk, hogy lehetőségek hiányában nem tudjuk megvalósítani az amúgy jó ötleteinket, nos, lassacskán elő lehet teremteni az anyagi fedezetet az elképzelések megvalósítására, így itt az ideje előállni az életképes megvalósításokkal. Illetőleg — mint hozzátette — elérni azt, hogy a büszkék legyünk megvalósításainkra, megtöltsük azokat élettel.

Örvendezve beszélt arról is, hogy csupán a januárban megtartott különféle rendezvények is bizonyítják: van igény az ilyen eseményekre Nagykárolyban. Hiszen például telt házas előadást lehetett úgy megtartani a városi színházban, hogy egy jegy 80 lejbe került. Szerinte ezek alapján bebizonyosodott, hogy minőségiek kell legyenek a különféle események, jól meg kell legyenek szervezve. Arról is meggyőződött, hogy a támogatási rendszert is némiképpen módosítani kell: „Ne finanszírozzunk olyasmit, amire nem kíváncsiak a nagykárolyi emberek!”

Megyeri Tamás Róbert