Egy lépésre vagyunk a kormányzás újabb lehetőségétől — jelentette ki az utóbbi napokban több befolyásos RMDSZ-es politikus. 1996-ban nagy reményeket fűztünk a kormányzáshoz, akkor még hittünk abban, hogy bukaresti jelenlétünkkel sok olyan tervünket meg tudjuk valósítani, amelyeket ellenzékből soha. Egy-két kormányzási ciklus után kezdtük észrevenni, hogy nem olyan egyszerű ez, hiszen minden párt csak azért vette szárnyai alá a magyarságot, hogy meglegyen számára a kormányzáshoz szükséges többség, kampány idején, vagy ha gazdasági problémák jelentkeztek, mindig a magyar kártyát vették elő, mindig a magyar veszéllyel riogattak, és nekünk ezt szótlanul kellett és kell tűrnünk; mi mást is tehetnénk? Talán van valami igazuk azoknak, akik szerint a kormányban való részvételből a magyarságnak nincs sok előnye, ebből csak azok a pártkatonák nyernek, akik a kormányzás idején beülhetnek olyan székekbe, amelyek számukra jó megélhetést biztosítanak, de hatalmuk, hogy tegyenek valamit a közösségükért, nem igazán van. Sokan már a helyhatósági és a parlamenti választások után azt remélték, hogy az USL feloszlik, és az RMDSZ vagy az egyik, vagy a másik párttal kormányozva ismét kap egy kis szeletet a hatalomból. A kérdés csak az, hogy milyen erős lesz majd az a hatalom? Beleszólhat az RMDSZ abba, hogy az alkotmányban legyen rögzítve a kisebbségek jelképhasználatának biztosítása, megvalósítható lesz-e a kulturális autonómia, milyen mértékben fog a magyarság érdekeinek megfelelően történni a régiósítás? Az alkotmány 1. cikkelyének a megváltoztatása aligha lehetséges, de nem lehetetlen úgy módosítani a tanügyi törvényt és azt gyakorlatba is ültetni, hogy a magyar gyerekek a felsőbb osztályokban is idegen nyelvként tanulják a románt. Amennyiben a több mint húsz éve tartó problémák még mindig nem rendeződnek, akkor a kormányzás valóban csak arra jó, hogy a jó pártkatonák jobb megélhetési körülményekhez jussanak és lehetőséghez a dobbantásra.

Elek György