A történelem ismétli önmagát — a szállóige természetesen ugyanúgy érvényes a kormánybuktatásra is, mint ahogy saját bőrén tapasztalta ezt tegnap a Szociáldemokrata Párt, de a Nemzeti Liberális Párt is. Persze az már más kérdés, hogy a két alakulat vezetői vagy tagjai közül hánynak jutottak eszébe az alig egy évvel ezelőtti események, amikor még fordított felállásban, az ellenzékben lévő nemzeti liberálisok futottak neki sorozatban egymás után többször is a szociáldemokrata kormány megbuktatásának. Mert hogy kormányt buktatni nem épp olyan egyszerű — igaz, a kitartó próbálkozásokat végül siker koronázhatja, mint ahogy a jelenlegi kormányzó párt példája is igazolja. 
Különbségek azért vannak a tavalyi és a mostani buktatási kísérletek között: a legnagyobb frakcióval rendelkező szociáldemokratáknak ugyanis a papírforma szerint (a Pro Romániával és a bizalmatlansági indítványt „két kézzel” megszavazni akaró ALDE-val együtt) elegendő törvényhozójuk van a kormánybuktatáshoz — pontosabban csak lett volna, ha valamennyi képviselőjük és szenátoruk bemegy a munkahelyére, mert hogy többen is hiányoztak. A parlament együttes ülése a törvényhozók több mint felének, legalább 233 képviselőnek és szenátornak a részvétele esetén határozatképes, tegnap azonban a kora délutánról elhalasztott második összehíváson is mindössze 226-an voltak jelen — magyarán létszámhiány miatt napolták el már második nekifutásra is a szociáldemokraták által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány vitáját. Nem csoda, ha Marcel Ciolacu pártelnök dühtől tajtékozva mondta: kérni fogja az alakulat országos politikai tanácsától annak a három párttagnak a kizárását, akik egészségi okokra hivatkozva nem jelentek meg hétfőn a parlamentben, mert szerinte egyikőjük sem beteg. 
Az ülést egyébként a nemzeti liberálisok mellett a teljes jobboldal, a kisebbségi képviselők és az RMDSZ is bojkottálta, utóbbiak úgy döntve: jelen lesznek ugyan a vitán, de nem élnek szavazati jogukkal. Kelemen Hunor szövetségi elnök azzal indokolta az „egyenlő távolságtartást”, hogy a szociáldemokraták által a nemzeti liberális párti kormány ellen kezdeményezett bizalmatlansági indítvány a két nagy párt közötti hatalmi harcról és acsarkodásról szól, amelyben az RMDSZ nem kíván részt venni, még ha „vehemensen próbálják is belerángatni”. Kelemen ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az RMDSZ elégedetlen a Ludovic Orban vezette kormánnyal, amely megérdemelné, hogy leváltsák, de távol akarják tartani magukat a PSD és a PNL közötti hatalmi harctól, és nem akarnak segédkezet nyújtani ahhoz, hogy a PNL áldozati szerepben tetszeleghessen. Mint fogalmazott: a nemzeti liberálisok mindenképpen kormányon maradnak az év végi parlamenti választásokig, de ha a bizalmatlansági indítvány megszavazása miatt csak korlátozott, ügyvivői hatáskörük lenne, akkor minden kudarcért, a járványhelyzet romlásáért, a halottak növekvő számáért, a gazdasági csődért azokat tehetnék felelőssé, akik megszavazták a kormánybuktatást — és ezt az esélyt az RMDSZ „nehezen tudná megadni” a kormányzó pártnak.

Szabó Kinga Mária