Az elmúlt hét politikai bohózata arra is rávilágított, hogy a románok kezdik megismerni a magyar nép történelmét. Logikus körülmények között ez természetes, hiszen a két nép történelme sokkal több esetben közös, mint amennyiben azt emlegetik. Nagyon sok román történész bizonygatja, hogy Hunyadi János, Dózsa György és még sok más neves erdélyi történelmi személyiség román volt. Számukra ahhoz sem kell túl sok magyarázat, hogy mennyire igazságos volt Trianon, majd az 1944. szeptember 12-én Moszkvában aláírt békeszerződés. A jelenlegi román parlamenti képviselők nagyon jól ismerik, és néhány, számukra fontos magyarságtörténeti ismeretüket a parlamentben is fitogtatják, és nem mondhatjuk, hogy nem érnek el vele sikereket. A parlamenti képviselők zenei kultúrával is rendelkeznek, a legutóbbi bohózat egyik része a liberálisok koncertje volt. Történelmi eseményekre — a bécsi döntések utáni hangulatra — emlékeztetnek a gyűlésteremből történő ki- és bevonulások is, ugyanattól félnek egyes honatyák ma is, mint már sokszor féltek a történelem folyamán.

Próbálok választ keresni arra, mi lehet az oka annak, hogy egyre jobban erősödik az „Erdély-féltés” és a magyaroktól való félelem. Mit tud ártani egy magát „nemzetállamnak” nevező országnak egy nem egységes, kis magyar közösség, melynek tagjai közül elég soknak ott van a kezében a vándorbot, elég sokakat a „menni vagy maradni” gondolat foglalkoztat?

Minden jel arra mutat, hogy jövő héten lesz kormánya Romániának, és minden jel arra utal, hogy az új kormánynak a PSD és az ALDE mellett az RMDSZ is tagja lesz. Ez érthető, hiszen az eddigi koalíció súrolja a többségi határt, szükség van az RMDSZ-re, amely sokat segített Liviu Dragneáéknak azzal, hogy nem vett részt a bizalmatlansági szavazáson.

Hogy mi lesz ebből a haszna a romániai magyarságnak, az továbbra is rejtély, mint ahogy rejtély már huszonhét éve. Az RMDSZ újra előáll a követeléseivel, a PSD-ALDE koalíció mindent megígér, a magyar emberek pedig továbbra is meg kell értsék, le kell nyeljék, hogy mit miért nem lehet. Mert ne higgyük azt, hogy megoldódik a magyar nyelvű oktatás problémája, nem fogjuk visszakapni az iskoláinkat, az elkobzott ingatlanokat és földeket, nem lesznek magyar helységnévtáblák, utcanévtáblák és intézménynevek, nem fognak velünk magyarul beszélni a közintézményekben, és sorolhatnám még hosszan, hogy mi nem lesz. De büszkén mondhatjuk, hogy kormányon leszünk, mert szükség lesz ránk. Igen, szükség, de mire? Megünnepelhetjük március 15-ét — amit megteszünk már évtizedek óta —, de megünnepeltetik velünk a „nagy egyesülés” évfordulóját, mert Klaus Iohannis államfő szerint Romániában mindenki román, függetlenül attól, hogy minek született.

Elek Györgya