Kilencedik alkalommal gyűltek egybe megünnepelni a nemzeti összetartozás napját Szárazberken — s nem véletlenül ott, hiszen az összetartozás hangsúlyosabb és mélyebb jelentése van azon települések esetében, amelyeket alig pár kilométer és a száz évvel ezelőtt, 1920-ban meghúzott — számtalan rokoni és baráti szálat „elvágó”, talán soha be nem gyógyuló sebeket okozó — országhatár választ el egymástól. Mint ahogy történt ez az alig két kilométerre lévő Szárazberek és Garbolc, valamint Zajta esetében, bár utóbbi település „kakukktojásnak” számít, ugyanis 1920-ban egy hónapig Romániához tartozott, július 4-én csatolták vissza Magyarországhoz, s ők azóta is ezen a dátumon ünneplik a Hazatérés Napját.

Az elmúlt száz év alatt sok minden és sokféleképpen változott, s bár a határok és határátkelők sorompói léteznek, egyre kisebb akadályt jelentettek az együtt ünneplés útjában, hiszen a határon innen és túl lévő szomszédos települések lakóikkal együtt vitathatatlanul összetartoznak a hármas határ tövében, Partium, Kárpátalja és Magyarország „találkozási pontján”.
Pontosan egy esztendeje készültek a szárazberkiek, hogy a hármas határ településeivel együtt Trianon centenáriumán kilencedik alkalommal élhessék meg a nemzeti összetartozást — ehhez még a tavalyi megemlékezés eseményére elkészült azon három kopjafa egyike, amelyek a templom északi oldalán kialakítandó emlékpark és játszótér központi helyén fognak helyet kapni, mint „hármashalom gondolata a hármashatárban, ahol minden halom s a rajta lévő kopjafa egy-egy népet jelképez, s bizonyítja: kezeinket megfogva tudunk normálisan, együtt előre haladni, nem a rosszat, nem a háborút akarva.”

A park munkálatai kora tavasszal elkezdődtek, de a közmunkát le kellett állítani, és sokáig úgy tűnt, hogy a koronavírus-járvány a négy fal közé száműzi a 100. évfordulóra emlékeztető eseményeket. Nem így történt, és ha nem is lehettek együtt a szárazberkiek a határon túli testvértelepülések tagjaival, de a vasárnapi szabadtéri istentiszteletre és megemlékezésre igen szép számban gyűltek össze.

„A borúban derű, hogy 2020 a Nemzeti Összetartozás Éve, ezért nemcsak június 4-e az összetartozás napja, hanem minden más nap is az. A nyár folyamán folytatjuk a park kialakításának kényszerszünetre ítélt munkálatait, s valamikor augusztus végén, szeptember elején — addigra már a határok is biztosan átjárhatók lesznek — avatjuk fel. A garbolciakkal, a zajtaiakkal közösen, hiszen nélkülük nem akarjuk, és nem is lehet. Egyébként Zajtán július 4-e helyett szeptember 12-ére tették át a hazatérés napjának ünnepségét, s lehet, hogy az emlékparkot is azon a hétvégén avatjuk majd fel. Most testiekben külön, de lélekben együtt ünnepeltünk, mindkét település koszorúkat küldött, amelyeket az emléktáblánál helyeztünk el” — magyarázza Ilonczai Zsombor lelkipásztor. Hozzáteszi azt is: az emlékzászlót, amelyet Garbolc település adományoz Felsőalmásnak és Szárazbereknek, a Bocskai Napok keretében veszik majd át. Az emlékzászló ötlete dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő elgondolása volt, ugyanis mint fogalmazott: „A trianoni diktátum következtében a 'nehéz vonal' határtelepüléseket szakított el egymástól. Választókerületemben 27 olyan település van, amelyik közvetlenül határos más országgal, a települések vezetőivel pedig közösen úgy döntöttünk, hogy készíttetünk egy-egy zászlót azoknak a szomszédoknak, akiket mára egy országhatár választ el tőlünk: 2 település Kelet-Felvidéken, 25 település Kárpátalján és 4 település a Partiumban található.”

A szárazberki ünnepségen Isten üzenete a bibliaolvasó kalauz aznapra kijelölt igéje, Mózes első könyve 33. része alapján érkezett meg a résztvevők szívébe, amely történet Ézsau és Jákób kibékülését írja le. „A két testvér már az anyaméhben vetekedett egymással, majd a csalással megszerzett atyai áldást követően Jákóbnak menekülnie kellett testvére bosszúja elől. A XX. század számtalan testvér nép ellentétét okozta egymás megkerüléséért, az érdek érvényesítéséért és a földi célok kegyetlen eléréséért, amelyeknek szikrái a nagyhatalmak 'oszd még és uralkodj' politikáját sikerrel szolgálták. Jákób csalása következtében a család tagjai egymástól több évig voltak távol, pedig formálhatták volna közösen a jövőt a gyűlölet határai nélkül. Ebből is kitűnik, hogy a földi kívánságok mindig elválasztanak egymástól, míg a mennyeiek örökkévalók, és összekötnek.

Száz éve Szárazbereknek különös sors jutott, hiszen az elszakítást jelképező szögesdrótok magyar-román-csehszlovák határkerítései elszakítottak egymástól számtalan testvért, rokont, barátot úgy, hogy sokáig azt kellett lenyelni a történelem hamisítóinak tollából, hogy akik túloldalt élnek, azok ellenségek. Persze ezt senki sem hitte, hiszen nagyszüleink és dédszüleink pontosan ismerték az igazságot, amit ha titokban is, de elmondtak gyermekeiknek és unokáiknak, akik ráadásképpen kaptak hitet és erőt, és az anyanyelv áldásainak és hagyományaink megélésének köszönhetően ma is létezünk, és létezni fogunk. Ideje van annak, hogy a Kárpát-medence népei keressék az egymáshoz vezető utakat, találják meg egymást, mint tette azt Ézsau és Jákób, és a teljes igazság és a kölcsönös bocsánatkérés révén építsenek közös jövőt” — hangzott a prédikációban.

Az igehirdetést követően a jelenlévők Lengyel István polgármester és Béres Antal alpolgármester biztató szavaiból meríthettek erőt, majd a templom cintermében egy tartalmas kulturális műsor következett, amelynek keretében szavalatok hangzottak, az egyházközség kórusa szolgált, és táncra perdült a Lehajló Rozmaring néptánccsoport. A nagy háborúban elesettek emléktáblájának megkoszorúzása után a megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult, majd a legkisebbek birtokba vehették a leendő játszótér első, hintákból és csúszdából álló együttesét, amely a Communitas Alapítvány ajándéka.

Szabó Kinga Mária