Szombaton a Magyar Kultúra Hete Szatmárban rendezvénysorozat részeként tartott könyvbemutatót és előadóestet Dalma Ebischera szatmárnémeti származású pszichiáter szakorvos.

Dalma Ebischer   Svájci börtönrács címmel adta ki regényét, amelyben saját, nagyon szokatlan történetét írja le. 1970-ben született Szatmárnémetiben, 1990-ben német származásúként telepedett ki Németországba. Tanult divattervezést, irodalmat, angol és spanyol nyelvet, végül orvos lett. 2000-ben lett pszichiáter szakorvos és pszichoterapeuta. Dolgozott Patagóniában a sámánokkal, végül Svájcban telepedett le, ott él ma is. A Svájci börtönrács című regényét szombaton az Ács Alajos Játékszínben zenés felolvasóest formájában mutatta be. A regényben rendkívüli őszinteséggel írja le élete egy nehéz szakaszának történetét. A lelket bolygató történet nem az anyák, hanem a gyermekek olykor kegyetlen, az emberi élet méltóságával össze nem egyeztethető sorsáról szól. Dalma Ebischer a lehető legőszintébben ír tetteiről. Több alkalommal vásárolt lánygyermeket cigány asszonyoktól, akik nagyon rossz körülmények között éltek, sok gyerekük volt, de nem is igazán tudták, hogy melyiknek ki az apja. Ezeket a gyerekeket előbb-utóbb visszavitte. Végül egy intézetből lopott el egy lánygyermeket, akit kivitt Svájcba. Az Interpol körözte, megtalálták és börtönbe zárták. Így ír a regényben: „Florance-ot azért loptam el, mert hiányzott az életemből a nőiség mindennapi közelsége. Mint a szökőár zúdult rám a fiam, a férjem, a barátaim, rokonaim, a társadalom férfiassága. Manapság elenyészik a női gondolatvilág, hiányzik egy kis sötét misztika, a beteges anyáskodási ösztön, a semmibe veszően halk, a táguló-szűkülő barlang hangja, amint a szülés pillanatában Istenhez kiált. Ez egy racionális korszak, a fej uralkodik, kordában tartjuk az érzelmeinket, füldugót használunk a hangulatorkán fenyegető bömbölése ellen, ez a gyors autók, okostelefonok, uniszex parfümillatok százada. Félelmeken leszünk úrrá, nem sejtve, hogy minden egyes félelem halálos ágyán öt új félelem születik.” Dalma Ebischer előadása gondolkodásra késztette a nézőket, sokan szeretnék elolvasni a könyvet. Jelen világunkban minden embernek megvannak a maga függőségei, ezekbe vagy folyton jobban belemerül, vagy felnő oda, hogy önmaga tudjon megszabadulni tőlük.