Kovács András Ferenc York napsütése zengő tombolás című kötetét Végh Balázs Béla irodalomtörténész mutatta be tegnap Szatmárnémetiben, s közben kérdéseket tett fel a szerzőnek és az Északi Színház kávézójában megjelent közönségnek.

A kötet két könyv anyagát tartalmazza: a III. Richárdra utaló York napsütése című anyag KAF 1980 és 2014 között írt verseinek célzott válogatása, ezek nagyrészt ismert „Sekszpirályi témák, költemények, /Visszatérő álmok, búcsúversek” (Envoi, 1564–2014), míg a Machbethből vett Zengő tombolás című második rész harminckét új, 2005 és 2014 között íródott „hétköznapi” verset tartalmaz. KAF korábbi költeményeit a színházi tematikának és Shakespeare alakjainak, sorainak szentelve gyűjtötte egybe, a kötet kiegészül egy új, ám az eredeti tematikával ellentétes viszonyban álló témával: az apaversekével. Kovács András Ferenchez mindig közel állt a színház világa, nemcsak a szülei révén, de ő maga is dolgozott a szakmában, például színházi művészeti vezetőként a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Marosvásárhely és az apa alakja többször is előhívja a színházat a kötetben, olykor összefonódva is, mint például a vásárhelyi teátrumban, ahol az apa „Halott falak közt kísért/Kihűlt színészként.” Kovács András Ferenc versei többnyire felkészült olvasóra számítanak, most azonban még végjegyzetekkel is ellátta a kötetét, amelyből még mindig sokkal inkább a múlt tárul fel, mint a jelen: KAF-ról kevesebbet tudunk meg, mint elődeiről. A költő hozza a megszokott játékosságot, s a könyvbemutatón résztvevők erről meg is győződhettek, ugyanis több verset is felolvasott.