Dr Zagyva Miklós, az ismert szatmári belgyógyász úgy döntött, hogy a hivatalos korhatárt jócskán meghaladó tényleges nyugdíjaztatása után se könnyed semmittevéssel tölti az idejét; kötelességének érezte gazdag szakmai tudását, tapasztalatait megosztani az érdeklődőkkel. Egészségügyi szakkönyv, tájékoztató nyomtatott és elektronikus formában rengeteg van szerte a világon, de az olyan ismeretterjesztő munkákra, amelyek mindenki számára érthető módon adnak tanácsokat a szakmai szempontokon túl közvetlen, baráti módon egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, emberibb életvitelhez, már jóval kevesebb. Ilyen volt a szerző első 12. kötetének tartalma, üzenete. 

A nemrég megjelent 13. már rendhagyó, ha nem is a hangvétel szempontjából, de tartalmilag mindenképpen. Rövid, frappáns, humoros, derűs vagy elgondolkoztató történeteket olvashatunk a 150 oldalas kötetben a doktor úr életének legfontosabb helyszíneiről: Nagyváradról,  Marosvásárhelyről, Tasnádról, Szatmárnémetiről. Az említett városokat jól ismerők számára tucatnyi név, történet elevenedik meg a könyvet olvasva a közelmúltból. Mivel az író 1940-ben születetett, még háborús, illetve a háborúhoz köthető élmények is visszaköszönnek a lapokról. 
Olvashatunk a régi Deák/Titulescu téri bolhapiacról, a Holt-Szamosról, P.J. rajztanárról, aki nem győzött eleget hajbókolni az elvtársaknak, a Jelenik strandról, annak hangulatáról, Sztálin elvtárs haláláról és a zokogó tanári karról, N.B. tanár úrról, a könyvégetésről, Sz. K. tanár rendhagyó nevelési módszereiről, a közművesítés nélküli város mindennapjairól, G. E. valamint T.G., T.S.,  a Doktor úr által tisztelt és szeretett tanárokról. Természetesen pontosan tudom, hogy kik rejtőzködnek a kezdőbetűk mögött, de a szerző sem írta ki a neveiket, ezért én sem fogom. 

Ír a marosvásárhelyi Miskolczy Dezső professzorról, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert egyik legjobb barátjáról, az egyetemen dúló osztályharcról, kiszorítósdiról az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, a Tasnádon orvosként töltött nyolc évről. 
Felidézi Bíró Lajos és Lükő Béla emlékét, szatmári egészségügyi tevékenységének fontosabb helyszíneit, kalandjait, valamint az 1989-ben nyakunkba szakadt demokráciát és annak visszásságait, egyészségügyi vonatkozásait. A „Kölcsey” költöztetésétől a Szatmári Friss Újság nyomtatott változatának a megszűnéséig – amelyben évekig közölt rendszeresen írásokat – sok mindenről beszámol.  Szó esik még állásvesztésről, véndiáktalálkozókról, „leltári öregekről”, járványról, gyógyszer maffiáról, női praktikákról, gyémánt diplomáról és ezernyi más elgondolkoztató, megnevettető dologról, amelyeket dr. Zagyva emberi, erkölcsi tartása, a sorok között megbúvó, de tételesen csak ritkán megfogalmazott véleménye kapcsol össze. 
Azt nem tudom megítélni, hogy ez-e a legjobb kötete a szerzőnek, de az biztos, hogy a legolvasmányosabb.

A kötet a szatmári Baraprest könyvüzletben kapható, a borítótervet, az illusztrációkat, a szerkesztést ezúttal is a szerző készítette.

Muhi Sándor

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!