„Annak reményében írtam a gyermekkori visszaemlékezéseimet — írja kötetének előszavában Szabó Tibor Ferenc —, hogy méltó emléket állítsak azoknak az embereknek, szüleinknek, akik a második világháború után a Juhász Gyula utcában laktak.

Mert hősök voltak ők is, mivel embertelen körülmények között is fel tudták nevelni és taníttatni tudták gyermekeiket. Az ő harcuk nem egy véres háború volt, hanem egy néma, elszánt küzdelem, melyet legfőképpen kitartás, az odaadás és a szeretet jellemzett. Megérdemlik, hogy az utókor méltó tisztelettel emlékezzen rájuk”.

Szabó Tibor Ferenc kötetében az utca lakóin keresztül bemutatja az akkori szatmárnémeti emberek életmódját és a város lakóinak életkörülményeit. Nem volt könnyű az élet, ezért az emberek mindent elkövettek, hogy biztosítsák családjuk számára az életfeltételeket. Nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek élete is más volt, de a szerző szívesen emlékszik vissza erre az időszakra, hiszen ez volt számára a gyerekkor és az ifjúság. „Bármilyen nehezek voltak az életkörülmények — írja a kötetben —, mi boldogok voltunk, önfeledten játszottunk, sőt bizonyos tekintetben romantikus is volt az életünk. Össze se lehet hasonlítani az akkori életünket a mai gyerekek sivár életével”.

A kötetben részletes leírást kapunk azokról a személyiségekről, akik a Juhász Gyula (ma Serelor) utcában egyszerű körülmények között nevelkedtek, de szorgalmukkal, kitartó tanulással a város neves személyiségeivé nőtték ki magukat.