Lakossági bejelentésekkel és átfogóbb témák kapcsán tett javaslatokkal egyaránt bombázza a szatmárnémeti városvezetést Butka Gergely, de ellenzékből ennél sokkal többet nem tehet, ismeri el a lapunknak adott interjúban az RMDSZ-es önkormányzati képviselő.

— Városi tanácsosként sokat levelezik az önkormányzattal. Odafigyelnek a jelzéseire?

— Kezdetben valószínűleg furcsállották ezt az e-mailes kommunikációt, amely amúgy a 21. században egy elfogadott standard, de aztán megszokták és nagy többségükre kapok válaszokat is. A küldött anyagok nagy része lakossági panasz, problémafelvetés, amelyet fényképpel látok el, megszövegezem, javaslatokat fűzök hozzá. De küldtem komolyabb dokumentációt is, például egy fedett (indoor) extrémsport-pálya kidolgozott projektjét, arra nem érkezett válasz. Összességében úgy vélem, figyelnek az általam és RMDSZ-es kollégáim által felhozott problémákra. Fontos szempont az is, hogy nemcsak kritizálunk, hanem megoldásokat, javaslatokat is hozunk a felvetett problémákra.

— A városközpontban kihangosított rádióadás kapcsán írta talán a legtöbb beadványt a polgármesternek. Hogyan értékeli, hogy azóta sem történt változás?

— Előrebocsátom: több, központban lakó vagy dolgozó lakos véleményét és panaszát tolmácsoltam, nem személyes kötözködés volt a célom. Az első elküldött anyag után két héttel tanácsülésen is felszólaltam, ott a polgármester megígérte, hogy lekapcsoltatja. Persze ez sem történt meg, aztán egy ideig minden munkanapon fél háromkor beiktattam egy újabb kérvényt. Hogy aztán ezek hatására vagy önként, azt nem tudom, de lehalkította az amúgy elég rossz hangminőségű adást, csökkentette az időintervallumot. Azóta jelezték a lakók, hogy elhallgatott, néha újrakapcsolják, mindenesetre egy apró történet ez, vannak ennél sokkal fontosabb ügyek. De arra is gondoltam, hogy decemberben megajándékozom a hivatalt pár válogatott román-magyar-német nyelvű, minőségi karácsonyi zenei CD-vel.

— Az idei költségvetésből tervezett műjégpálya-építés kapcsán kifejtett véleményére az volt a polgármester válasza, hogy akkor mondja meg ön mit csinálna ezzel az összeggel. Elmondja, és mi történik aztán?

— Nekünk, városi tanácsosoknak nincs több jogi lehetőségünk arra, hogy ezt megakadályozzuk: konstruktív kritikával élhetünk és élni is fogunk, az RMDSZ-frakció több fontos pontban fogalmazott meg kritikát az idei költségvetéssel kapcsolatban. Ezeket bemutattuk, többségüket el is fogadták, ezzel elismerve azok megalapozottságát, de a korcsolyapálya ügyében hajthatatlan volt a kormányzó többség. Mi történik aztán? Lesz egy korcsolyapályánk, amely nem 100 000 euró, hanem 124 000, mivel a beírt ár áfa nélküli volt, amelyre még rá kell számolni a szállítási, szétszerelési, üzembe helyezési, működtetési és esetleges javítási költségeket. Amúgy pedig eléggé kontrasztos a dolog, hogy valaki a választási szórólapon munkahelyeket ígér és aztán korcsolyapályát ad.

— Értelmezhetnénk ezt úgy is, hogy Szatmárnémeti idei költségvetése olyan szerencsésen alakul, hogy még korcsolyapályára is futja. De mi a valóság, mi indokolja ezt a bőkezű pénzköltést egyik oldalon, míg szociális intézményeket a bezárás fenyeget, mert ugyanez az önkormányzat megvonja a támogatást? A szatmárhegyi Ezüst otthonnak például havi 11 ezer lej hiányzik ahhoz, hogy a gondozottak ellátását biztosítani lehessen, a korcsolyapályára költött pénzből tehát bő 4 évig fent tudnák tartani.

— Én is ugyanezt kérdeztem: annyira jól állunk a működési és fejlesztési költségekkel, hogy már csak egy korcsolyapálya hiányzik Szatmárnémetiből? Szó sincs ilyesmiről: a város költségvetését nem sikerült idén sem számottevően emelni, vagy a költségeken lefaragni, a kormánytól sem jött több pénz, mint eddig. Amúgy, szerintem a Maslow-piramis elmélete érvényes a városmenedzsmentre is: a polgármesteri hivatal elsőként meg kell teremtse az élhető város alapfeltételeit, infrastruktúrát, közbiztonságot, az oktatási és szociális intézmények működését kell szavatolja, befektetések idevonzásával kell javítson a gazdasági mutatókon. És csak fenn, a piramis csúcsán vannak a városnapok, a korcsolyapálya és a többi „extra”. Az idősotthon számára ez az összeg pontosan 4 évre lenne elegendő, vagy 600 hőszigetelt ablakra, hogy gyermekeink ne üljenek a hideg, huzatos osztálytermekben, 5 játszóteret építhetnénk a lakónegyedekben, és még számos „helye lenne” ennek az összegnek.

— Amennyiben egy határozattervezetet nem tart támogathatónak, ellene szavaz vagy tartózkodik. Ha valami nem működik optimálisan, hiba, hiányosság mutatkozik, beadványt ír. De mi az, amit tanácsosként el tudott érni és a továbbiakban is meg szeretne tenni?

— Másfél év alatt több írásos javaslatot készítettem „átfogó” témákban: teherforgalom, kóbor kutyák, extrémsport-lehetőségek témáiban. RMDSZ-es frakciótársaimmal komolyabb, gazdasági vagy közigazgatási javaslatokat dolgoztunk ki. Lakossági bejelentés vagy saját észrevételem alapján kb. húsz bejelentést/javaslatot küldtem a Polgármesteri Hivatal számára (köztisztaság, útjavítások, fakivágások stb.). A varjas projektben az egyik fontos eredmény, hogy a madarak eltűntek az István-térről, csökkent a populáció a Kossuth-kertben, több mint 700 fészekkel lett kevesebb. Ugyanitt kezdeményeztem az első fertőtlenítési akciót, bázikus szerrel lemostuk a padokat, járdákat, kicseréltük a játszótéren a homokot, idén is folytatjuk ezeket a tevékenységeket. Ez persze nem sok, ellenzékben levő városi tanácsos többet nem igazán tehet, nem várhatom el, hogy sok millió eurós döntésekben kikérjék a véleményem. RMDSZ-es kollégáimmal továbbra is a konstruktív ellenzékiség szellemében fogunk tevékenykedni: ha valami hasznos, előremutató dolgot hoz a polgármester vagy bárki, azt támogatni fogjuk. Ha viszont a magyarság vagy az összlakosság érdekeit sérti, ha a város számára kedvezőtlen döntést hoz, akkor a törvényes eszközeinkkel és a nyilvánosság bevonásával megpróbáljuk megakadályozni. Attól tartok, lesznek még hasonló „korcsolyapályás” ötletek…

Elek Anikó