„Vezess, Jézusunk, véled indulunk, küzdelemre hív az élet…” — énekelték a 436-os ének sorait a konfirmandusok vasárnap délelőtt, bevonulva szeretteik közé a templomba, hogy meghallgassák Isten igéjét, és bizonyságot tegyenek hitükről.
Szigetlankán a Jézus Krisztus példázatairól szóló igehirdetés-sorozatban erre a vasárnapra jutott az Igazi szőlőtő, azaz János evangéliuma 15. részének első 8 verse, Rácz Ervin lelkipásztor a 4. vers első felét emelte ki: „maradjatok énbennem és én tibennetek!”
Mindenekelőtt a kapcsolataink megerősítésére szólított fel az ige, azaz a függőleges és vízszintes, Istennel és emberekkel való viszonyunk konfirmálására. A gyümölcs nem teljesítménykényszerrel nő, hanem terem, aminek titka az, hogy Krisztusban maradjunk, ha egyáltalán beléptünk az Ő erőterébe, fogadjuk be Őt, és kész ott maradni — biztatott az igehirdetés.
Az úrasztalától a Zsoltárok könyve 20. részének 6. verse szólt: „Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet!” Győztes csapatba hívta a konfirmálókat az ige. Életünk legnagyobb csatáját Krisztus megvívta a kereszten, s hív az igaz hitben megegyező, örök életre elválasztott seregbe. Kiskáté, nagykáté, bibliai ige és énekeskönyvi ének hangzott az ifjak ajkáról, közben pedig énekelték a meghívásra válaszul: „Újszövetséged elfogadom, magam egészen odaadom…”
Az ünnepi esemény mintegy pecsétjeként megkereszteltetett Mezei Kadosa Marcell. A keresztégben hívott el minket Isten, mi pedig erre a meghívásra a konfirmációkor válaszolunk — fogalmaz a kiskáté. Jó volt ezt egy istentiszteleten belül látni.
A végén Papp Krisztina kántornő Áldás című éneke valóban áldástolmácsolás volt: „Az Úr áldjon meg, óvjon meg/ Arca ragyogjon rád és kegyelmezzen/ Az Úr fordítsa feléd arcát/ Adjon békét neked/ Ámen, ámen, ámen/ Legyen rajtad pártfogása/ Egész házad támogassa/ Legyen áldott minden magzat/ Ezerízig, teutánad/ Jelenléte el ne hagyjon/ Benned éljen, körülzárjon/ Te előtted, te mögötted/ Veled járjon, veled járjon/ Mikor alszol, mikor ébredsz/ Mikor gyászolsz, mikor örvendsz, Mikor nyugszol, mikor küzdesz/ Ott van érted, ott van érted.”