Hit és hatalom címmel tartottak tegnap tanácskozást Szatmárnémetiben Visky Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából, a teológiai hermeneutika módszereivel és történettudományos igénnyel vizsgálva az erdélyi magyar református ébredés vezéralakjának életművét.

Kereskényi Sándor muzeológus megnyitóbeszédében elmondta, hogy elérkeztünk ahhoz az eseményhez, amit öt évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottunk volna, hiszen tudjuk, hogy a CE-szövetség szenvedése, üldöztetése, ínsége és bizonyos értelemben mártíromsága ellenére nem volt igazán tárt karokkal fogadva még a református egyházban sem. Ez most egy olyan pillanat, amikor elérkezett a jóvátétel ideje, sok olyan gondolat fog megszületni, gyökeret verni, amely révén ez a csapat, amely mindig tudta, hogy ki a fővezére, megtalálja helyét a társadalomban.

Liviu Marta, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva, hogy fontosak az ilyen rendezvények, hiszen megismerhetjük azokat a korokat, amelyeknek nagyon sok áldozatuk volt azok körében, akik meg akarták élni a hitüket.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke is üdvözölte a résztvevőket. Elmondta, hogy elgondolkodott azon, mit rejteget a cím, mi fogalmazódik meg az emberekben, amikor hitről és hatalomról beszélnek. Pataki hozzátette, hogy hívő református emberként sokszor érzi, hogy valaki ott van mögötte. Szatmár megyében nagyon sok olyan ember élt — vagy indult innen —, aki életpályájával utat mutat a mai emberek számára. Közöttük említendő Visky Ferenc, akit meghurcoltak, bebörtönöztek azért, mert nem adta fel a hitét, sőt, másokat is rávezetett arra. Visky Ferenc a börtönből való kiszabadulásakor elmehetett volna olyan országba, ahol nyugodtan élhetett volna, de ő visszajött, mert úgy érezte, hogy feladatok várnak rá.

Dr. Hársfalvi Ottó, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye vikáriusa a római katolikus egyház azon vezető és egyszerű híveiről beszélt, akiket a kommunizmus idején meghurcoltak. Miért üldözte a kommunizmus Isten egyházát? — tette fel a kérdést a vikárius. Az első ok az ideológiai szempont. Marx szerint a vallásos hit a kizsákmányoltak által vigasztalásul kitalált, valójában nem létező Istenhez való menekvés, ami passzivitásra késztet, ópium az emberek számára. A vallások azért hitetik el, hogy van mennyország, hogy ezzel földöntúli vigaszt adjanak az elnyomás alatt szenvedő embereknek. A túlvilágra irányítják az emberek tekintetét, mondván: viseljétek el az igazságtalanságokat a Földön, majd boldogok lesztek a mennyben! Ezért a vallás az igazságtalan társadalom fenntartója, elfeledteti az emberrel, hogy igazságosabbá kell tenni a földi társadalmat. Az egyházak vezetői összefognak a társadalom gazdag, hatalmon lévő rétegeivel, és egész vallási tanításukkal a hatalmon lévők érdekeit képviselik. Lenin ehhez még hozzátette: minden mai egyház és vallás, minden vallási szervezet mindenkor a burzsoá reakció szerve, amely a kizsákmányolás védelmére és a munkásosztály elkábítására szolgál. Ezek az elvek uralkodtak a kommunizmus idején, ezeket fejelték meg a kommunista vezetők, akik embertelen módon bántak a hívő emberekkel, emlékeztette a vikárius a hallgatóságot.

A történettudományi emlékkonferencia előadói a hit és hatalom viszonyáról értekeztek.

Elek György