Mindenki jobban járna, ha nem a városra meg nem a minisztériumra várna, hanem saját kezébe venné a kezdeményezést, és a napok számlálása helyett komposztálót eszkábálna magának.

Két éve várnak a szatmárnémetiek és több más településen lakók arra, hogy megérkezzenek végre a környezetvédelmi minisztérium által beígért műanyag komposztládák, de az igazat megvallva nemcsak a lakók, hanem az önkormányzatok is ugyanúgy várják ezeket a berendezéseket.

Egyéni mentesítés

Szatmárnémetit például évi hatszázezer lejes kiadástól mentesítenék ezek, ha minden kertes ház tulajdonosa kapna ilyet, ennyibe kerül ugyanis az évente kétszer nyújtott zöldhulladék-elszállítási szolgáltatás. Erre nem lenne szükség, ha a lakók egyénileg tudnák mentesíteni kertjeiket a zöldhulladéktól, nem a Florisal kellene a város pénzén elszállítsa a főleg ősszel és tavasszal nagy mennyiségben jelentkező, hulladékként a házak elé kitett nyesedéket, gallyakat. Az ilyen akciók közpénzből való kifizetése egyébként nagyban igazságtalan a tömbházlakókkal szemben, akik adót ugyanúgy fizetnek, mint a kertes házakban lakók, viszont ilyenfajta hulladékot nem termelnek.

Száz a százzal

Az ügyben Sike Tamás szatmárnémeti biológus sietett a segítségünkre, és elmagyarázta, hogy nem is kerül sokba és nem is nehéz otthon összeállítani egy megfelelő méretű komposztálót. A legegyszerűbb négy raklapot összeszegelni, és a kert sarkában felállítani; se alja, se fedele nem kell hogy legyen, átlagosan véve száz négyzetméter kert száz kilót befogadó komposztálót igényel. A földön, kupacban is lehet komposztálni, sőt, vannak, akik tömbházerkélyen két egymásra fordított nagyobb vödörben is komposztálnak giliszták segítésével, és elő tudják állítani maguknak a fikusz, a pálma meg a muskátli alá való termőtalajt.

Nincs rothadás

A komposzt nem trágya, nem egy büdös halmot kell elképzelni a kert végében, mutatott rá Sike; ha csak kerti hulladékból áll össze, akkor kellemes avarillata van, mint az erdőkben lebomló leveleknek. Egy év elteltével már kész az érett, kiszórható komposzt; aki belekezd, láthatja, hogy az idő múlásával a mennyiség a tíz százalékára zsugorodik, mire éretté válik, tehát sokkal kisebb a helyigénye, mint amennyinek az a folyamat elején tűnik. A komposztban a szerves anyagok nem rothadnak (oxigénmentes lebomlás büdös végtermékekkel), hanem úgy mondjuk, hogy korhadnak (oxigén jelenlétében bomlanak le). 

Csak előnyei vannak

Amit kitermel a komposztáló, az egy nagyon jó trágya, összegezte az előnyöket a biológus: „Javítja a talajszerkezetet, jelentősen javul a talaj vízháztartása, így a növények jobban tűrik benne a nyarat csapadék vagy öntözés nélkül is, egészségesebbek, ellenállóbbak lesznek tőle, és többet is teremnek. Tulajdonképpen annyi előnye van a komposzt felhasználásának, hogy nem értem, miért nem alkalmazza mindenki.”

Princz Csaba