Lángolt az erdő, ráadásul több, a második világháborúból megmaradt gránát és lövedék is felrobbant, megsebesítve két erdőkerülőt — szerencsére mindez nem a valóságban történt.

Nagyszabású és komplex oltási-mentési gyakorlatot tartottak a csomaközi erdőben a szatmárnémeti és nagykárolyi hivatásos tűzoltók a csomaközi, szaniszlói, csanálosi és mezőfényi helyi tűzoltócsapatok és helyi önkéntesek, rendőrök, egy csendőrszakasz, határrendészek, tűzszerészek és a csomaközi Salcâmul erdészet dolgozóinak részvételével. A forgatókönyv szerint egy égő gyufa lángra lobbantotta az erdő aljnövényzetét, a tűz pedig gyorsan átterjedt mind a fák törzsére, mind a lombkoronára — az erdészet dolgozói észlelték a füstöt és a lángokat, riasztották a tűzoltókat, ugyanakkor ők is elindulnak a gócpont felé, ahol azonban újabb veszély leselkedett rájuk: a második világháborúból itt maradt gránátok és lövedékek a hő hatására „felébredtek” hét évtizedes álmukból és felrobbantak, súlyosan megsebesítve az erdészet két dolgozóját. A forgatókönyv sztorijai külön-külön és együttesen is teljesen életszagúak, természetes hát, hogy a mentési alakulatoknak a lehető legjobban fel kell lenniük készülve az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre, hogy a lehető legrövidebb időn belül mentsék az emberéletet és oltsák a tüzet. A gyakorlat során nem csak azt „stopperolták”, milyen gyorsan állnak össze a kereső- és mentőcsapatok és részesítik elsősegélyben a sérülteket, hanem azt is: mennyire operatívan tudják megszervezni ezek elszállítását a legközelebbi egészségügyi intézményig, valamint azt is: a pirotechnikusok és harci tűzszerészek mennyi idő alatt tudják átfésülni a területet, második világháborús gránátokat, lövedékeket és egyéb robbanószerkezeteket keresve, egy részüket ott helyben hatástalanítva, másokat megsemmisítésre elszállítva.