A könyvtár és a levéltár magyarul nem tudó dolgozói, gyalogátkelők, nagyberuházások, szelektív szemétgyűjtés, de a jövő évi helyhatósági választások is terítékre kerültek fröccsözés közben.

A PMN hétvégi forgatagának hosszú évek óta elmaradhatatlan programja az önkormányzati vezetőkkel, politikusokkal való, hivatalos keretektől mentes beszélgetés — vagy ha jobban tetszik: talkshow —, amelynek során egy pohár finom fröccs mellett bárki kötetlenül kérdezheti a megye és a város vezetőit, a parlamentereket, akik igyekeznek megoldásokat keresni a felvetett problémákra, illetve válaszokat adni a kérdésekre. Vasárnap a hangulatos Borkertben a beszélgetést moderáló Barakonyi Gergő gurította oda az első kérdéslabdát Kereskényi Gábor polgármesternek, Maskulik Csaba városmenedzsernek, Pataki Csaba megyei tanácselnöknek, Erdei D. István és Magyar Lóránd parlamenti képviselőknek és Turos Lóránd szenátornak — azt firtatva, mit-mennyit sikerült megvalósítani a szatmáriak három évvel ezelőtti kéréseiből (a 2016-os választások kampányában ajtóról ajtóra járva beszélgettek a lakossággal, lajstromozva a kéréseket, megoldásra váró problémákat). „Sok mindent sikerült megvalósítani, illetve nekikezdeni a megvalósításnak — annak ellenére, hogy elképzelhetetlen káoszt 'örököltünk' az előző városvezetéstől —, de rengeteg feladatunk van még. Elindultunk egy úton, s ezen kell továbbmenni annak érdekében, hogy olyan városban élhessünk, amelyre büszkék lehetünk. Rengeteg a tennivaló, de úgy vélem: 3–4 éven belül (mire elkészül a harmadik Szamos-híd, a kerülőút, megújul a régi városközpont, aszfaltozott lesz minden utca, járda) elégedettek lehetünk” — mondta Kereskényi. Összefoglalójában Pataki tanácselnök is az útfelújításokat-aszfaltozásokat említette elsőként — a sokak számára lerágott csontnak minősülő téma, tetszik vagy sem, mindenkit érint valamilyen szinten, aki csak kiteszi a lábát, pontosabban autója kerekeit a városból —, majd a megyebeli egészségügyi fejlesztéseket, nem hallgatva el azt sem: a Szatmár megyei egészségügy soha nem kapott még ekkora összeget (8 millió lej megyei tanácsi és 12 millió lej kormánypénz) eszközfejlesztésre, mint idén. De ugyanilyen fontos megvalósítás lesz a megyei múzeum főépületének megújulása s az intézmény XXI. századi technikával való felszerelése, a megyei könyvtár új otthona, amelybe a tervek szerint jövőre beköltözhet, valamint az is, hogy a repülőtér utasforgalma (történelme során először) átlépi a 100 000 fős számot.

Visszaszerezni Szatmárpálfalvát (is)

Erdei D. István képviselő és Turos Lóránd szenátor már a nagypolitika vizeire eveztek, előbbi a hangsúlyosan centralizációorientált kormányprogramot és az ország gazdasági helyzetét elemezve röviden; utóbbi pedig a kisember számára nem mindig vagy nehezen érthető politikai lépéseket vázolva, kitérve Kelemen Hunor RMDSZ-elnök pár nappal korábbi bejelentésére, mely szerint ha az SZKT úgy dönt, vállalja az államelnök-jelöltséget. „Sokan értetlenkednek, és teljesen hiábavalónak vélik magyar nemzetiségű államelnökjelölt indítását, mondván: nem vagyunk olyan sokan, hogy szavazatunk elég legyen a megválasztásához — ez így igaz, de az államfőjelölt indítása egyrészt az erdélyi magyarságról, a közösség önbecsüléséről szól, arról, hogy ennek az országnak a teljes jogú polgáraiként akár államelnököt is adhatunk; a másik szempont megmutatni, hogy az RMDSZ egy olyan politikai szervezet, amelynek vannak elképzelései az ország jövőjéről, és az erről szóló üzeneteit meg tudja fogalmazni a társadalom felé” — magyarázta. S ha már jelöltek és szavazások: szóba kerültek a 2020-as helyhatósági választások is — naptárilag egy év van még addig, de Pataki Csaba szavaival: „Nagyon meg kell nyomjuk a hajrát, magát a kampányt ugyanis már 2016 júliusában megkezdtük. Vissza kell szereznünk azokat a településeket, amelyeket három éve elveszítettünk — gondolok itt például Pálfalvára, ahol bár nem vagyunk kisebbségben, hiszen 50–50% a magyar és a román nemzetiség részaránya, mégis az összes magyar nevű utcát 'átkeresztelték', és az ombodi iskola is elveszítette önálló identitását.”

Magyarul a könyvtárban

Az első kérdések az anyanyelvhasználathoz, pontosabban a könyvtárban és levéltárban dolgozó, nagyon kedves és segítőkész, de magyarul egyáltalán nem tudó dolgozókhoz, valamint a 16-os lakónegyedbeli gyalogátkelőkhöz kapcsolódtak. Mint a tanácselnök válaszából kiderült, a magyar könyvtáros-levéltáros egész Erdély-szerte „hiánycikk”, ugyanis a meghirdetett egyetemi helyekre nem jelentkezik senki, viszont az önkormányzat a törvény értelmében csak szakvégzettséggel rendelkezőket alkalmazhat az állásokba. Az átkelőkkel kapcsolatban Maskulik Csaba városmenedzser magyarázta el: bár havonta több kialakítási kérvény is érkezik a polgármesteri hivatalba, a végső döntést a rendőrség és a közlekedésrendészet hozza meg, ők pedig nem tartják jónak a sok zebrát, mert „a gyalogosok még a minimális közlekedési szabályokat sem tartják be, ha fel vannak festve a fehér csíkok”. A Decebal híd kicsorbult, kitört fokú, balesetveszélyes lépcsőfeljáróinak javítása iránt érdeklődőknek Kereskényi elmondta: a rossz emlékű, hídfelújító zilahi cég feladata lett volna azok rendbetétele is, az önkormányzat most pereskedik a szerződésszegés miatt, de a javítás, illetve a nagyon rossz állapotban lévő feljáró teljes elbontása és új építése a polgármesteri hivatal nyakába szakadt. A slágertémának minősülő szelektív hulladékgyűjtés kapcsán elhangzott: a közbeszerzési eljárást megnyerő, szatmári köztisztaságért majdan felelős cég koncessziós szerződésének külön tétele, hogy maradéktalanul meg tudja oldani a négyfrakciós szemétgyűjtést — ez egyébként nagy próbája lesz a szatmárnémeti társadalomnak is —, illetve 2021-től az ötfrakciósat, ugyanis akkortól már külön gyűjtője/kukája lesz az úgynevezett biodegradábilis (azaz biológiailag lebomló) szemétnek is.

Szabó Kinga Mária