Gyukics Gábor költő, műfordító, a Szépírók Társasága és a Magyar Műfordítók Egyesületének tagja, a magyarországi nyitott versfelolvasó estek meghonosítója. 1999 óta száznál több estet szervezett és vezetett le. Ő lesz az idei Poesis-találkozó magyarországi meghívottja.

— Kérem, beszéljen röviden magáról!

— 1958. május 9-én születtem Budapesten Gyukics Péter és Kiss Rozália második gyermekeként. 1977-ben érettségiztem a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolában. Érettségi után az Arany János könyvesboltban dolgoztam eladóként, onnan vonultam be két évre katonának. Katonaság után tagja lettem a Dominó Pantomim Stúdiónak, 1981-ben kerültem a zalaegerszegi Állandó Színházhoz (ma Hevesi Sándor Színház) ügyelőnek, ahonnan a Radnóti Színházhoz szerződtem 1983-ban. 1986-ban elhagytam Magyarországot. Két évet éltem Hollandiában, Amszterdamban, ott írtam első verseimet. 1988-ban áttelepültem az Amerikai Egyesült Államokba, Saint Louisba, ahol már versfordítással is próbálkoztam. Kortárs magyar költők verseit fordítottam angolra és kortárs amerikai költők verseit magyarra.

— Hogyan került Amerikába? Milyen volt ott az élet?

— 1988-ban érkeztem Amerikába Hollandiából. Éltem St. Louisban, San Franciscóban és Brooklynban. Amerikában hamar bekerültem a színházi vérkeringésbe. Az ott töltött tizennégy év nagy részét színházi munkával töltöttem: díszleteztem, világosítottam, hangosítottam, ügyelő is voltam és néha játszottam is. De ez nem nagyon fizetett, ezért mindent elvállaltam, ami jött. Voltam kertész, építőmunkás, festő-mázoló, festőmodell, aktázó, pincér, képkeretező, mosogattam kórházban, dolgoztam könyvesbolti eladóként és könyvtárosként a brooklyni és a newarki történeti intézetben. Közben, nyelvtanulás céljából, lefordítottam Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét. Az első verseimet Amszterdamban írtam, viszont az első open readingre St. Louisban mentem, ahol felolvastam pár, angolul írt versemet és ez aztán elindított egy úton, amin szerintem azóta is járok. Verseket írok angolul és magyarul, verseket fordítok angolra és magyarra.

— Elég sok mindent kipróbált, bár lényegében költő volt már akkor is. A költészetből nem lehet megélni?

— Költészettel nem könnyű betörni a köztudatba egy országban sem. Amerikában ez duplán igaz, mert ott az ún. akadémiai költészet egyáltalán nem vesz tudomást más költészeti csoportokról. A futottak még kategóriába tartoztak annak idején a beat-költők is. A nem akadémiai költők azok, akik megalkották maguknak az open reading sorozatokat és azokat a kiadókat, amelyek az ő köteteiket jelentetik meg. Az évtizedek során jó pár ilyen ún. small press szerzett nevet magának remek költészeti művek kiadásával.

— 2002-ben hazatért Magyarországra. Otthon hogyan sikerült bekapcsolódni az irodalmi áramlatba?

— 2002 nyarán végleg hazaköltöztem Magyarországra. 1999-es hazalátogatásomkor az amerikai open readingek mintájára elindítottam az ún. nyitott felolvasóest-sorozatot. Ennek keretében tíz éven keresztül havi rendszerességgel tartottam felolvasóesteket, melyeken számos neves költő mellett pályakezdők is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. A közelmúltban fejeztem be egy észak-amerikai, kortárs indián költészeti antológia verseinek kiválogatását és magyar nyelvre fordítását. A kötet ez év októberében jelenik meg a Scolar kiadó gondozásában. Tagja vagyok a Szépírók Társasága Egyesületnek és a Magyar Műfordítók Egyesületének. Csepelen élek feleségemmel, Rákai Orsolya irodalomtörténésszel és három gyermekünkkel. Gellén 2005-ben, Kamilla Rozália 2006-ban, Gedeon 2013-ban született.

Magyarországon a kívülről jött költőt gyanakodva fogadják, de végül is megtűrik. Itt is számít, hogy milyen középiskolába, egyetemre jártál, ki volt az osztálytársad, ki volt a tanárod, ki volt apád. Ami még nagyon érdekes Magyarországon, hogy az irodalom férfiközpontú. A remekműveket író nők a múltban és a jelenben is alárendelt szerepet játszanak, és ezen szerintem változtatni kellene.

A saját helyzetemmel aránylag elégedett lehetek. Néha publikálok folyóiratokban, jelennek meg saját és fordításköteteim. Kritikai fogadtatásom mondjuk csekély, de körön kívüliként, az eddigi akár negatív, akár pozitív kritikák fényében, nincs okom panaszra.

Elek György