Nehéz közös hangra lelni a fiatalokkal, igazolódott be kedd reggel a Nagykárolyi Elméleti Líceumban. Elek György újságíró, költő, közíró szólt százfőnyi fiatalnak a poétika mibenlétéről.

Az alkalom a magyar költészet ünnepének égisze alatt született meg. A díszteremben összesereglett fiatalokat Putovits Tünde magyar szakos oktató köszöntötte, illetve mutatta be a Szatmári Friss Újság munkatársát. Beszélt arról, hogy szerencsésnek tartja a költészetnapi rendezvénysorozat kibővítését, hogy nem „csak” egy napba zsúfolják be az alkalomhoz kötődő rendezvényeket, hanem az egész hét ennek jegyében telik. A Nagykárolyi Elméleti Líceumban osztályközösségenként választottak úgynevezett legjobb verset. Ezeket ki is függesztik az oktatási intézményben, és bizony az iskolai közösség választhatja ki a tanintézmény legkedvesebb versét. A költeményt jó idő esetén az udvaron, amennyiben pedig esik, akkor bent a díszteremben el is szavalják közösen — több százan. A tanárnő a diákok figyelmébe ajánlotta, hogy pénteken kora délután slam poetrys busz járja majd a város utcáit — javasolta, hogy mindannyian legyenek ott.

Elek György kapta meg a továbbiakban a szót. Beszélt a költészet általános kérdéseiről, és próbálta interakcióra serkenteni népes hallgatóságát. Eleinte kis sikerrel, majd helyet foglalva, picit kötetlenebbül, több témát is érintve — például a kortárs költészetben a szerelem fogalma kellő szerephez jut-e; avagy tudnak-e szerelmi bánatot meg- és átélni az úgynevezett mai fiatalok. Lassacskán párbeszéd alakult ki. Felmerült példának okáért az a kérdéskör, hogy kell-e a vers élvezetéhez irodalmi műveltség, kontextusba kell-e helyezni a leírtakat, elhangzottakat, avagy elegendő csak a „hatásnak” kitenni magunkat, és az alapján értékelni. A közösségi felületek és az irodalom, ezen belül a költészet kölcsönhatásaival kapcsolatban is elhangzottak érvek, ellenérvek.

Megyeri Tamás Róbert