A komorzáni zsidó ház a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegét fogja gazdagítani — a megyei tanács október 23–i ülésén jóváhagyta azt a projektet, amelynek keretében a Komorzáni ház, egy hagyományos zsidó parasztház, ingyenes használatba kerül 15 évre a Kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeumhoz. Az épületet áttelepítik és elhelyezik a nagy múltú, folyamatosan fejlődő Romulus Vuia Nemzeti Néprajzi Parkba.

A  P–alakú, 139 négyzetméteres, fából készült, szétszerelhető épület 145.008 lej értékű, és áthelyezése a Szatmár megyei kulturális örökség megőrzését, valamint a térség etnikai sokszínűségének bemutatását szolgálja.
A ház a kolozsvári Néprajzi Park gyűjteményébe kerülve új látványossággá válik, amely lehetőséget ad a látogatóknak, hogy megismerjék az észak-erdélyi, és kiemelten az avasi zsidó közösségek  történetét és hagyományait.
A projektnek oktatási célja is van: hozzájárul a kulturális tudatosság erősítéséhez, az interkulturális párbeszéd előmozdításához és a különböző etnikumok közötti kölcsönös tisztelet erősítéséhez. 

A Romulus Vuia Néprajzi Park az Erdélyi Néprajzi Múzeum 1929–ben alapított szabadtéri részlege — a néprajzi múzeum akkori igazgatója, az etnográfus és földrajztudós Vuia a külföldön látott skanzenek hatására kezdeményezte a szabadtéri részleget, amelyet eredetileg a Fellegvárra képzelt el, ám amikor megtudta, hogy a kormány készül kisajátítani az akkor a római katolikus egyház tulajdonát képező Hója erdőt, minden követ megmozgatott, hogy a területet a múzeum kapja meg: 75 hektárnyi területet adtak át.

A részleg 1929–ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, akiket egy alsóvidari ház, egy polyáni esztena (juhásszal és 75 juhhal), egy út menti kereszt Nagylupsáról, egy telcsi gazdaság, egy sztánai magyar csűr várt — sőt, a parkban egy vendéglő is nyílt, ahol hagyományos erdélyi ételeket szolgáltak fel. A második világháború alatt azonban az építmények többsége elpusztult

1956-ban Kós Károly, Teodor Onișor és Valer Butură tudományos szempontok szerint újratervezték a parkot, amelynek négy tematikus része lett volna: tájegységek szerinti gazdaságok és épületek, műhelyek és egyéb létesítmények, valamint egy-egy etnobotanikai és etnozoológiai rész. 1964-ben az anyagi források elégtelensége miatt az a döntés született, hogy ezek közül csak az első két részt valósítják meg. 
Az 1980-as években a park elhanyagolt állapotba került, a látogatók száma csökkent, majd 2006-ban a szomszédos ipari park létesítése során a szakszerűtlen földmunkák miatt földcsuszamlás következett be; emiatt több kiállított parasztporta megrongálódott — ezeket lebontották, és a további földmozgások megakadályozása után tervezték visszaépíteni

2017-ben elkezdődött egy projekt, amely a park bővítését és felújítását célozza, elkezdték a fák ültetését, illetve a terület bővítését. — a szabadtéri múzeum két fő részre oszlik. Az egyikben a látogatók eredeti parasztházakat és gazdasági épületeket láthatnak Erdély különböző régióiból, a XVII–XX. századból. Ezek teljes berendezéssel együtt mutatják be a falusi életet, a lakóházak hangulatát és a hagyományos paraszti gazdálkodást. A másik szektorban népi mesterségek és technológiák elevenednek meg: itt találhatók fa- és fémfeldolgozó műhelyek, szövőszékek, gabonamorzsoló eszközök, valamint régi olajprések.

A park legértékesebb látnivalói közé tartoznak a fából készült templomok, amelyek közül kiemelkedik a híres cizeri fatemplom, amelyet 1773-ban épített Nicola Ursu (Horea), az erdélyi parasztfelkelés egyik vezetője, valamint a Chiraleș és a Petrindu templom is, amelyek a XVII. századi faépítészet ritka emlékei.

Nemzeti Néprajzi Park nemcsak egy kiállítótér, hanem igazi idő-, és térutazás is. A látogatók felfedezhetik, hogyan éltek a különböző tájegységeken: Kalotaszegen, Mezőségen, Máramarosban vagy épp Székelyföldön. A részletesen berendezett házakban mindennapi használati tárgyak, konyhai eszközök, szőttesek és népi bútorok láthatók. A szabadtéri kiállítás így egyedülállóan mutatja be Erdély sokszínű népi kultúráját.

A parkban rendszeresen szerveznek kulturális eseményeket, kézműves bemutatókat és fesztiválokat, amelyek még közelebb hozzák a látogatóhoz a régi világ hangulatát.

Szabó Kinga Mária