Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, második alkalommal szervezett ünnepi megemlékezést a sződemeteri református templomban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a tasnádi egyházközség.

Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetését azzal indította, hogy felemelő élmény a Magyar Kultúra Napját abban a templomban ünnepelni, amelyikben Kölcsey Ferencet megkeresztelték. A Himnusz költője lelkében hordozta a nemzet sorsát abban az időszakban, amikor bizonytalan volt a nemzet megmaradása. Most nemcsak a múltra emlékezünk, hanem egy kultúrateremtő, jelent számba vevő, de jövőt építő feladatot is végzünk. Jó látni a jövőt jelentő fiatalokat, akik számára adott a lehetőség, hogy valóban részesüljenek abban az áldásban, amit Kölcsey kért ránk. De itt vannak azok a felnőttek is, akik a megszánásért könyörögnek, hiszen nem mindig tudják előteremteni azokat az erőforrásokat, amelyek az éltető erőt adják. Sok a korlát, ami körülvesz minket, kevesen is vagyunk, de van mellettünk egy erős Isten, akire támaszkodhatunk. Kölcseyvel imádkozva, egy határozott lépést kell tenni, egy jó döntést kell hozni, hiszen az ember tud szépeket álmodni, de sok a visszahúzó erő, ami akadályozza a megvalósítást. Kölcsey szellemisége erőt adhat, hogy magára találjon a magyar nemzet. Azok, akik elhatározták, hogy ez a nap legyen Magyar Kultúra Napja, felismerték, hogy meg kell érteni a múlt szavát, meg kell tanulni, mi az érték, így kell a jövőbe nézni, hogy teremtő nemzet legyünk. De hogyan legyünk kultúrateremtő nemzet? Minden szavunkkal, minden mozdulatunkkal az értékeket kell közvetíteni. Nekünk itt ma arról kell beszélni, hogy a magyar ember hogyan fogadja Istent. Isten megtalálása nélkül nem lehet elérni a célokat. Nekünk itt ma fel kell ismerni, hogy mit kapott Sződemetertől a magyar nemzet. Meg kell érezni, hogy az imádság az, ami mindenen segít, hogy a magyar nemzet Kölcsey nemzeti imájával kér segítséget. Imádság közben felcsillan bennünk a remény, hogy lesz holnap és lesz holnapután — mutatott rá Csűry István igehirdetésében.

Köszöntők

Ft. Bodor Zoltán tasnádi római katolikus plébános visszaemlékezett arra, hogy milyen nagy élmény volt, amikor 1989 végén elénekelhette a Himnuszt. Kölcsey kihangsúlyozza ebben az imában, hogy Isten nélkül semmik sem vagyunk. Ha visszatekintünk történelmünkre, elcsodálkozunk azon, hogy mennyi szenvedés érte ezt a népet, csoda, hogy még vagyunk.

Pakulár István tasnádi lelkész házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, akiket a lélek hozott el erre a megemlékezésre. Minden népnek kell legyen egy viszonyítási alapja, aminek meghatározója a kultúra. A mi több ezer éves kultúránk nem verseng más kultúrákkal, hanem gazdagítja az egyetemes kultúrát. Varga Attila egyházkerületi főgondnok Kölcsey három olyan írására hívta fel a figyelmet, amelyek a közösségi istenképet jelenítik meg. A Himnusz egy nemzet imája, nem egyszemélyes beszélgetés Istennel. Nt. Nagy Sándor esperes köszöntője után a tasnádi iskolások a magyar nyelvről szóló műsorukat mutatták be, majd Kölcsey szobrának megkoszorúzásával véget ért a megemlékezés.

 Elek György