Augusztus 6-án délelőtt a Szatmár Megyei Múzeumban, délután a Károlyi-kastélyban szerveztek irodalmi tanácskozást és megbeszélést Kölcsey Ferenc születésének 225. évfordulója alkalmából.

Muzsnay Árpád, a rendezvény főszervezője megnyitó beszédében kiemelte, hogy Kölcsey időszerűsége sokakat foglalkoztat, nem véletlenül, hiszen a jelenlegi válságos időszakban Kölcsey gondolatai irányt mutathatnak. Széman Péter, az EMKE országos elnöke a 130 éves művelődési egyesület különböző korszakairól beszélt, beleértve azt a negyvenkét évet is, amikor be volt tiltva annak működése. Az egyesület 1918-ig a történelmi Magyarország területén működött azzal a céllal, hogy lélekben erősítse a szórványban élő magyarságot. 1919–1940 között nehéz korszakot élt meg, amikor a nemzetállamban gondolkodó Romániában fejtette ki tevékenységét. 1940–1944 között Magyarország területén működött, háttérbe szorítva a szórványt. Majd jött a tiltás időszaka, és az 1991. április 20-án történt újjáalakulás. Szatmárnémetiben az első Kölcsey-megemlékezést még az EMKE újraalakulása előtt szervezték.

Tanácskozás, megbeszélés

Az idei tanácskozás előadói igyekeztek rávilágítani Kölcsey irodalmi, közéleti és politikai szerepvállalásának részleteire. A hallgatók megismerkedhettek a korabeli oktatási módszerekkel is. Az előadók megpróbáltak rávilágítani, miként lehet élővé tenni elmúlt eseményeket. Több szempontból igyekeztek megközelíteni a Hymnusz megírásának körülményeit, valamint arról is szót ejtettek, hogy miként vált Kölcsey és Erkel műve a magyar nép nemzeti imájává. Az 1844-ben megzenésített verset első alkalommal 1848. március 15-én énekelték el a Pesti Színházban, de csak 1989-ben vált hivatalosan nemzeti himnusszá. Több előadó szólt Kölcseyről, mint országgyűlési követről és parlamenti szónokról. Egyetértettek abban, hogy Kölcsey költőnek született, de szónokként is megállta helyét. Kölcsey szerint a politikus-képviselő kötelességtudó, eredményes és céltudatos. Ő viszont nem csak politikus volt, hanem államférfi is. Amikor úgy érezte, hogy „szavazógépként” akarják felhasználni, lemondott mandátumáról. Az identitás megőrzésének alapfeltétele a nemzeti nyelv megőrzése. Ez határozza meg a jövőképet. „Mert ahogy egy Istent hiszek, csak egy magyar hazát ismerek. Kettőben nincs üdvösség” — írta Kölcsey. Szó esett arról is: mi lehetett az oka annak, hogy Kölcsey nem írt szerelmes verseket. A válasz nem az, ami az utóbbi időszakban divatossá vált bulvárirodalomban megjelent. Sajnos, az irodalmi kultúra helyét átveszi a „pletykakultúra”, ami megtéveszti a kevésbé művelt embereket. A Kölcsey-megemlékezés ma 17 órától Sződemeteren folytatódik.

Elek György