Nemzeti imánk költőjét abban a kis istenházában keresztelték meg, amelyet sikerült felújítani, mi több, emlékházat is létesítettek a templom udvarán. Az építmények megáldását, átadását ejtették meg szombaton nagyszámú zarándok jelenlétében és illő ünnepség keretében.

Vékony kis harangszó köszöntötte a résztvevőket. A telek szélén, a kis templom mellett színpadot állítottak fel a jeles alkalom tiszteletére. Hatalmas sátrat is emeltek, de persze sokkal többen érkeztek, nekik garmadájával hozták a padokat a szervezők. De így is sok állva maradtat hevítettek a szép gondolatokon túl a meglepően erős napsugarak is.

A házigazdák nevében Pakulár István tiszteletes üdvözölte a sokadalmat. Az alkalom alaphangját Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész a Szózat elszavalásával adta meg.

Lokalitás és identitás

Ünnepi áhítat következett, amelyet Magyarország miniszterelnöki biztosa, a „civilben” református lelkész Balog Zoltán tartott meg. Beszédét természetesen a Szentírásra alapozta. A miniszterelnöki biztos igemagyarázatában kifejtette az ünneplő közösségnek, kedves testvéreinek, hogy míg gyermekkorában, amikor a nagymamája megsimogatta a fejét, „akkor azt szokta volt mondani, hogy csak neked jobb legyen, kisfiam”, ezzel szemben „amikor én ránézek az unokáimra, akkor azt szoktam mondani: csak nektek, mint nekem… Mert bizony az az optimista fejlődés, hogy előre megyünk, és mindig jobb dolgokat találunk, az bizony lassan elhagy bennünket… És nem ok nélkül!” — fogalmazott. A keresés jellemzi a leginkább az embert — mutatott rá. Isten folytonosan keres bennünket — vezette rá a hallgatóságát. Érzése szerint különösen fontos az Úristen „hol vagy?” kérdése. „Hol is vagyunk tulajdonképpen? A mai, modern meg posztmodern ember azt mondja, hogy hol itt vagyok, hol ott. Hát éppen ott vagyok, ahová a szél sodor, ahová menni akartam, ahová hívtak vagy ahová nem is hívtak. De ez a kérdés nem véletlenül az első kérdés, a teremtés utáni legelső kérdés a Bibliában — hol vagy, ember? Ez a lényegre mutat, az életünk lényegére. Mert amikor azt kérdezi tőlünk Isten, hogy hol vagy, akkor tulajdonképpen azt kérdezi, hogy ki vagy. Tudod-e, hogy ki vagy? Mert ezt a kérdést — hol vagy? — úgy is feltehetnénk, hogy hol vagy otthon…” Mint nyomatékosította: „a lokalitás meg az identitás, azok összetartoznak. Identitás nincs lokalitás nélkül, azt, hogy te ki vagy, akkor fogod tudni, ha meg tudod válaszolni azt a kérdést, hogy hol vagy otthon…”

A miniszterelnöki biztos áhítata, eszmefuttatása végén azért imádkozott, hogy itthon lehessünk, felelősséget tudjunk vállalni felebarátunkért.

„Isten szereti Sződemetert”

Ünnepi beszéddel szolgált Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Szokásához híven a bibliaolvasó kalauz aznapi igéjére alapozta eszmefuttatását. Hálájáról szólt: „Megköszönöm a magyar kormánynak, akkori miniszterének, Balog Zoltánnak, hogy érezte és tudta, miért van szükségünk arra, hogy itt, Sződemeteren megépüljön ez a lelkünket gyógyító központ. És köszönöm a kormány hivatalainak és azoknak, akik támogattak bennünket. És köszönöm a magyar egyházaknak, különösen a református egyházaknak, hogy idefordultak hozzánk imádsággal és anyagi támogatással. De köszönöm azoknak is, akik itt, a bukaresti parlamentben akár képviselőként vagy szenátorként meg tudták mutatni, hogy ők is átérzik azt, miért kell itt, ezen a helyen, ahol már félmaréknyian vagyunk, megerősíteni a helyzetünket. Mert éppen egy ilyen megerősített központból, megerősített kicsiny szórványállapotból tudunk olyan példát demonstrálni, amely nagyon-nagyon fontos a nagyobbaknak, azoknak, akik még nem gondolják, hogy a gyengülés közel van. És reméljük, hogy azt távolítani is lehet és megoldani. De ehhez a léleknek gyógyulnia kell, erős lélekkel kell élni, azzal az erővel, amit onnan, felülről kapunk ilyen helyen. Mert Isten szereti Sződemetert. Isten nem csak Kölcseyn keresztül szereti, hanem most ebben a közösségben, ebben, akik itt vagyunk, együtt. Nem maradt hátra, mint örömmel és boldogsággal elmondani, a jövőre bizalommal tekinteni: Isten, áldd meg a magyart! A jövendőben is.”

A Tasnádi Református Egyházközség szervezésében létrejövő alkalmon a gyülekezet lelkipásztora, Pakulár István kiemelten is köszönetet mondott a püspökének, aki „kezdettől fogva szívében és gondolataiban hordozta a sződemeteri emlékhely sorsát, és az ‘Isten, áldd meg a magyart’ program részévé téve valósulhatott meg mindaz, ami itt látható”.

Mindannyian akarták

Ünnepi gondolatokkal szolgált Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is. Kölcsey Ferenc életútjához kötődő településeket emelt ki: „Debrecen, Álmosd, Szatmárcseke. Nem lehetnénk itt, hogyha nem lenne Sződemeter meg a bölcső. Együtt örülünk veletek és adunk hálát azért a megújulásért, amelyik gyönyörködteti a szemünket. A templom és a Kölcsey-központ olyan jelkép, amelyik azt mutatja, hogy Kölcsey életműve fontos számunkra, és éltet bennünket.” Zárásként ekként fogalmazott: „… a szomorú múltat is megaranyozza, és jövendőt épít mindannyiunk számára.”

Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Erdélyi Osztályának főosztályvezető-helyettese annak idején, 2016. január 22-én jelen volt az emlékház alapkövének elhelyezésekor. Ez alkalommal is eljött. Elmondta, hogy mindazokért kellett létrehozni az emlékházat, „akiknek fontos megélhetővé, megérinthetővé tenni nemzeti kultúránkat. És mindazokért, akik majd hűségből zarándokhelyé teszik ezt az emlékházat.”

Az Isten, áldd meg a magyart program keretében megújulhatott az a templom is, amelyet 1760-ban Kölcsey Ferenc rokonai építtettek. A felújításhoz szükséges támogatást az RMDSZ szövetségi elnökének, Kelemen Hunornak a közbenjárásával nyerhették el — mondta el Pakulár tiszteletes. A Szövetség elnöke egyéb teendői miatt nem lehetett jelen, így Erdei D. István parlamenti képviselőre hárult a feladat, hogy három tiszteletes után szóljon a hallgatósághoz: „Pár évvel ezelőtt néhány férfi elhatározta, hogy újra felépíti a sződemeteri akropoliszt. A hely adott volt: a cinterem. Piciny dombocska, rajta a fehérre meszelt apró templom, Kölcsey Ferenc keresztelő helye. Csupán a sződemeteri Parthenón hiányzott. De felépült az is. Felépült a Kölcsey-központ. Az álom valósággá vált, felépült, kőből és téglából, fából és erős akaratból. Tanúi vagyunk” — mondta el a Szatmár megyei képviselő. Pakulár tiszteletes neki is köszönetet mondott, amiért „mindig szívén viselte Sződemeter sorsát”.

2013-ban hívták meg a sződemeteri Kölcsey-emlékhely képviselőit először a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba. Ennek köszönhetően létrejött egy olyan szakmai együttműködés — mondta el a házigazda lelkész, Pakulár István —, amely az emlékházban otthonra lelt emlékkiállításban csúcsosodott ki. Demeter Szilárd, az irodalmi múzeum főigazgatója mondott beszédet. „A Kölcsey-emlékház legyen tehát olyan lámpás, sőt, egyenesen világítótorony, ami bevilágítja az egész Kárpát-medencét! Az se baj, ha pislákoló fényként Nyugatra is világlik” — kívánta.

Gheorghe Marian, Sződemeter község polgármestere mondott a továbbiakban köszönetet a település nevében az emlékház létrejöttéért minden kezdeményezőnek, támogatónak. Kölcsey Ferenc leszármazottja, Fáy Péter is üdvözölte a megjelenteket. A szombati esemény alkalmából Sződemeterre hozták azt az egyházi anyakönyvet, amelybe 1790. augusztus 9-én bevezették Kölcsey Ferenc megkeresztelését. Fáy Péter egyenes ági leszármazott arról szólt, hogy a költő lelki örökségét, a szellemiségét kell követni.

Szellemi fellegvár és gyógyulóhely

„Egyszer egy pálinkásan jókedvű látogató évekkel ezelőtt azt mondta nekem: 'tiszteletes úr, itt semmi sem olyan kölcseys'. Akkor nem igazán értettem vagy talán nem akartam érteni, nem tudom, de ha én most ezen az udvaron szétnézek, akkor minden olyan kölcseys. Miért? Mert Kölcsey Ferenc hazaérkezett, végre itthon van, végre visszatért oda, ahonnan elindult. És ha már itthon van, akkor megszenteli ezt a helyet. Bár nyughelye nem itt van, koporsója nem itt nyugszik a földben, bölcsőjét itt is ringatták, itt is ringathatták, a templom, amiben keresztelték, itt díszeleg teljes pompájában. És őt hirdeti az a kiállítás is, amit a felépült emlékház alsó szintjén, a földszinten láthatunk majd. Sződemeter zarándokhely, de most már szellemi fellegvár is” — fogalmazott Pakulár István tiszteletes. Hozzátette: „Itt nemcsak a kulturális emlékezet kap helyet, hanem a szellemi gyógyulás is. Nemcsak a szellemi gyógyulás, hanem az áldások sokasága is, és nemcsak az áldás, hanem a boldogulás is. Ide bátran lehet jönni gyógyulni, áldást kérni és boldogulni, boldoggá válni.”

Az ünnepi beszédeket követően a mezőtelegdi Sebes-Körös menti Pacsirták Néptánccsoport lépett színpadra, és dél-alföldi, majd pedig szatmári táncokat adott elő. Kölcsey Ferenc Zrínyi második éneke című költeményét Gál Gyula, a Harag György Társulat színművésze szavalta el. Balázs Árpád Bodzavirág, valamint Gyulai István Örökségünk című dalát előadták a tasnádi általános iskola diákjaiból álló kórus tagjai, azaz Dohi Csenge, Gliguta Zsófia, Pecz Edina, Pecz Izabella, Bendel Hanna, Pakulár István, Kabai-Kovács Benjámin, Katona Péter és Katona Máté. Hangszeren kísérte őket Czumbil Bernadett, Hatvani Gizella és Dohi Hunor. A kórust felkészítette: dr. Czumbil Bernadett.

Orosz Edit kántor zeneszolgálata vezette fel a továbbiakban az alkalom talán legmeghittebb mozzanatát, amikor is a jelenlévők fennhangon énekelték el a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaibólt, azaz nemzeti imánkat. A továbbiakban a püspökök megáldották a felújított istenházát, majd megejtették az emlékház átadását jelképező ünnepi szalagátvágást is. Megható pillanatok voltak. Egy helybeli kislány koszorúzott mindenki nevében, és meg lehetett tekinteni a tárlatot. Persze egyszerre nem tehette mindenki, de az emberek szépen, türelmesen várták, hogy sorra kerüljenek.

Pakulár István érdeklődésünkre elmondta, hogy a szándék előzetes jelzése után bármikor meglátogatható az emlékház, és értelemszerűen megtekinthető benne a PIM által összeállított emlékkiállítás. Demeter Szilárd szintén érdeklődésünkre reagálva elmondta, hogy a feltételek adottak, immár csak élettel kell megtölteni az emlékhelyet. A PIM főigazgatója szerint akkor van létjogosultsága ennek az emlékhelynek, ha meg tudják tölteni élettel. „Vagyis ha ide tudjuk 'ráncigálni' a magyarokat, hogy zarándokoljanak el ide. Vagyis egy zarándokhely kell hogy legyen, annak kell lennie a későbbiekben. Mi most a Petőfi Irodalmi Múzeumban nagyon dolgozunk egy kormányprogramon, ami 2020-tól kezdődően a Kárpát-medencei irodalmi emlékházakat és emlékhelyeket újítja fel, illetve helyezi vissza a térképre. És keressük azokat a szinergiákat, amelyeken keresztül meg tudjuk tölteni őket élettel, például a Határtalanul kirándulások szervezőivel már egyeztetjük, hogy a külhoni, illetve anyaországi magyar középiskolások, akik kirándulgatnak, azok egy ilyen litera-túrán vegyenek részt, tehát igenis vigyük el az ifjainkat ezekre a helyekre, hogy szívják magukba azt a szellemiséget, ami által mi azok vagyunk, akik.”

A szép gondolatokat ízletes falatok követték — a szervezők szeretetvendégségről is gondoskodtak. Mindenkit szeretettel várnak Kölcsey Ferenc szülőfalujába, az új zarándokhelyünkre.

Megyeri Tamás Róbert