Több száz kíváncsi látogató ámuldozott, kóstolt, térinbábázott, majd perdült táncra a kolbászok, valamint a disznóságokból készített alkotások és a szebbnél-szebb népművészeti tárgyak között.

Rövid idő alatt hagyománnyá lett a Borókagyökér Egyesület Hagyományok Napjává bővített kolbásztöltő–versenye, a Kolbásztérinbába, amelyet szombaton negyedik alkalommal rendeztek meg a Lépésházban, s amelyre idén is több százan voltak kíváncsiak. A versenyre Erdélyből és Magyarországról benevezett 13 csapat közül volt, amelyik Kerege Kolbászolókként teljesen amatőrként (de annál csodálatosabb császászalonna–jurtával), volt aki régi Motoros Sasként és volt, aki gyakorlott Politikai Disznóságokként, vagy éppen Dilettánsokként állt a kolbásztöltők mögé. Ám függetlenül attól, hogy amatőr, profi vagy szüleiken szinte túlnövő kiskorúak, a a „szépasztalok” díszítését, és a külön versenyszámként szereplő Mesterségünk címere disznóságokból alkotásait már napokkal előtte komoly munka és tervezés előzte meg, hiszen a csapatok igyekeztek minél eredetibb és dekoratívabb ötleteiket megvalósítani, tavalyi alkotásaikat is felülmúlva – természetesen kolbászból, szalonnából, malacságokból.

A Giz–Gaz Kolbászokat leszámítva, akik megnevezésükhöz illően húsmentes, vegetáriánus kolbászt készítettek, mesterségük címereit pedig szója–malacka, murokkerekű cukkini-sportkocsi, zöldségtorta, valamint borsó-gyöngysor alkotta. De a látogatók nem csak ezt nézték a csodálkozástól tágra nyílt szemekkel, hanem a Tini Model Shopos holland szélmalmot és libikókát, az oldalkocsis motorkerékpárt, a Party Macik és csomagoló Bocsok készítette babaházat, amely előtt leheletvékony sonkaszeletekből álló ruhában Barbie–baba állt a kolbásznádas cipó–tó mellett. Maga a megmérettetés 10 órakor kezdődött, a csapatok ekkor kapták meg szakajtókosárban a 10 – 10 kilónyi húst, ebből kellett a legfinomabb kolbászt elkészíteniük – s készült is hagyományos szatmári kolbász, arasznyi darabokból álló svábkolbász, fehér kolbász (bors nélkül, sárga csípős paprikával), köményes kolbász. Mint az értékeléskor Szabó Mihály, az Erdélyi Szabadtűzi Lovagrend tagja, zsűrielnök tömören summázta: „Hihetetlen javulást tapasztaltam a minőség terén! Látható–ízlelhető volt, hogy a csapatok készültek, utána néztek a kolbászkészítés-fűszerezés aranyszabályainak, új recepteket kerestek és a sütésnél is odafigyeltek, hogy ne piruljon (égjen meg) a kóstolódarab, hanem igazán élvezhető legyen.”– mondta, beismerve azt is: az ötfős zsűrinek rég volt ilyen nehéz és hálátlan a feladata.

A látogatók nem csak az ínycsiklandozó malacságokat (s a Zöldlevelű Kolbászmeséknek köszönhetően ínycsiklandó, juhtúrós, sonkás rakott puliszkát) a nézhették-kóstolhatták, hanem a Lépésház emeleti galériájában a szebbnél-szebb kézműves portékákban is gyönyörködhettek és megbeszélhették a Mikulással és az Angyallal az ajándékok komoly kérdését is — és szintén itt csodálkozhattak rá Kegyes Sándor vasműves aprólékos részletességgel kidolgozott makettjeire: a több mint egyméteres hajóra, kismozdonyra, cséplő– és gőzgépre. Kora délutánra már fergeteges volt a hangulat – köszönhetően a Fergeteges néptáncosainak is, akik tyukodi, ajaki, szatmári táncokat ropta, hogy csak úgy porzott és akik a Röpike, a Ceatara és a Gemeinsam tánccsoportokkal együtt nem csak hagyományos népviselettel színesítették a forgatagot, de mindenkit táncra csábítottak. Közben pedig a cifra szűrös balmazújvárosi Kadarcs Népzenei Együttes a tornácon húzta, pontosabban citerázta el mindenkinek a nótáját fáradhatatlanul késő délutánig.

Magát a kolbásztöltő-versenyt a Transilvania Bróker csapata nyerte, a Motoros Sasok lettek a másodikok, a Kalandtúrások pedig a harmadikok. A Mesterségem címere gyémántfokozatát a Tini modellezők vitték el s aranyfokozattal tért haza a Motoros Sasok, a Party Macik és a Kerege Kolbászolók csapata. A nagykárolyi Együtt-Egymásért AISEE csapata (akik most is teljesen elvarázsolták a zsűrit a belőlük áradó „egészséges, emberi érzésekkel”) készítette a legönzetlenebb kolbászt, a Dilettánsokat kiáltották ki a legrutinosabban versenyző csapatnak, a Politikai Disznóságokat pedig a legesélyesebbeknek — a nagyszerű hangulatú rendezvényről senki nem távozott üres kézzel.

Szabó Kinga Mária