A köd és a csúszós úttest következtében történt két személy könnyebb sérülésével végződő baleset tegnap reggel Szatmárudvari és Szamosberence között: az 54 éves sofőr elveszítette uralmát autója fölött, amely lecsúszott az úttestről, és egy beton villanyoszlopnak csapódott.
A megváltozott időjárási körülményekre s veszélyeikre hívja fel a figyelmet a rendőrség is — nem mintha különben nem érzékelnénk ezt, viszont a megváltozott közlekedési feltételekre nem csupán az autónkat, hanem saját magunkat is fel kell készítenünk —, kiemelt hangsúlyt helyezve a ködre, ami jelentősen akadályozza, szélsőséges esetben akár el is lehetetleníti a közúti közlekedést, és nem csak a láthatóságot korlátozza, hanem egyéb veszélyeket is rejt. Épp ezért a ködben, ködszitálásában történő biztonságos vezetés egy kis felkészülést és sokkal több odafigyelést igényel, ugyanis ez a legrosszabb és legfárasztóbb vezetési körülmények egyike.
A ködös időszakokban megtöbbszöröződnek a balesetek (a tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor az anyagi kárral és a könnyű sérülésekkel járó ütközések, valamint a gyalogos/kerékpáros gázolások száma növekszik meg jelentősen) — ezért kiemelten fontos, hogy ködös útszakaszokon óvakodjunk az túlzott sebességtől, ne lépjük át a megengedett sebességhatárt, de még a felső limitet is bőven hagyjuk alább! A lassúbb haladás mellett ugyanilyen fontos (lenne) a követési távolságnak nemcsak a betartása, de a növelése is — a szakértők azt tanácsolják, hogy a mindenkori követési távolság legalább akkora távolság legyen, mint amit az adott sebességgel haladva járművünk két másodperc alatt megtesz. És talán fölöslegesnek tűnő figyelmeztetés — de sajnos számtalan baleset igazolja, hogy mégsem az —, hogy ködben ne előzzünk. Bármennyire sietnénk is, vegyünk fel az előttünk haladó(k) tempóját, a biztonságos követési távolság betartásával.

Ködlámpa hosszú fény helyett

Sűrű ködben tesz jó szolgálatot a ködlámpa — ilyenkor ugyanis a hosszú fény fényét a köd visszaveri, így az autóból a sofőr nemhogy messzebb nem lát, de egy vakító és veszélyes „fényfalat” hoz létre maga előtt. A szakemberek általános ajánlása, hogy ilyenkor inkább a rövid fény és a ködlámpa együttes használata a hasznos, viszont pár apróságra illik figyelni: ha az első ködlámpa a lökhárító alsó részében helyezkedik el, akkor a legalacsonyabb (bizonyos időjárási körülmények között kevésbé párás) légréteget világítja meg, és megfelelő beállítás esetén kevésbé vakítja a többi sofőrt; ha azonban a tompított fényszóróval egy magasságban vagy azzal egy lámpatestben helyezik el, akkor erős fénye a reflektorhoz hasonlóan zavaró lehet a többi sofőrnek, ezért érdemes lekapcsolni, ha az előttünk haladó vagy a szembe jövő autó közel van. Amennyiben folyamatosabban haladunk valaki mögött (úgy, hogy tisztán látjuk az autót), akkor az első ködlámpák használatát mellőzzük, ha pedig mögénk sorol be valaki hosszabb időre, szintén illik kikapcsolni a hátsó ködlámpát, hogy ne zavarjuk.

Ideje téliesíteni a kocsit is

Lassan november derekán járunk, de az útviszonyok még csak most kezdenek ősziesülni, viszont a meteorológusok hamarosan beköszöntő, „igazi” téli időt jósolnak — szóval az elkényelmesedett autótulajdonosok számára is elérkezett a gumiabroncscsere s általában a kocsi téliesítésének ideje. Igaz, a szatmári műhelyeket eddig még nem rohamozták meg az autótulajdonosok, de nem érdemes halogatni, annál is inkább, mivel a stabilan lehűlt (+7 fok alatti átlaghőmérséklet) aszfalton a nyári gumik könnyebben csúsznak, a féktávolság pedig 2–2,5 méterrel is megnő. S bár Romániában a törvény nem dátumtól, hanem útviszonyoktól teszi függővé a téli/nyári gumik cseréjét, ezzel nem érdemes „visszaélni”, legfőképp saját biztonságunk érdekében — no meg arról sem kell(ene) megfeledkezni, hogy a biztosítók zöme nem fizet kártérítést, ha kiderül, hogy a baleset elkerülhető lett volna, ha a gépkocsi téli gumiabroncsokon gurul; mint ahogy arról sem: évszaktól, útviszonyoktól és abroncsfajtától függetlenül, ha a kerekek bordázata kopott, azért pénzbüntetés és pontvesztés is jár.
Természetesen az autó téliesítése nem csak abroncscserét jelent: ellenőrizzük a fagyálló szintjét és fagyáspontját (legalább mínusz 25, a biztonság kedvéért inkább mínusz 30 fokra érdemes belőni a fagyáspontot) — és persze nem csak a hűtőfolyadék kell fagyálló legyen. Bár jelentős összegű (és fölösleges) kiadásokat valóban a fáradt hűtővíz tud okozni, kisebb károkat és még nagyobb bosszúságot a nem téli szélvédőmosó is előidézhet: érdemes a nyári, nem fagyálló szélvédőmosót kispriccelni a tartályból, majd fagyállót tölteni a helyére, sűrűbb koncentrátumban, ugyanis a rendszerben még nem megfagyó, csak enyhébb hőmérsékleten folyékony maradó mosószer a menetszéllel is hűtött szélvédőre spriccelve hamar jéggé válhat.

Szabó Kinga Mária