Vitathatatlanul benne vagyunk az őszben, morcos az időjárás, sűrű ködösek, párásak nem csak a reggelek és esték, de gyakran szinte az egész nap, jelentősen romlanak a látásviszonyok,  a folyamatos szitálástól nedves és csúszós az úttest — ilyen körülmények között szeretünk a legkevésbé vezetni (vagy akár gyalogosként közlekedni). 

A megváltozott időjárási körülményekre hívja fel a figyelmet a rendőrség is — nem mintha különben nem érzékelnénk ezt, viszont  a megváltozott körülményekre nem csupán az autónkat, hanem saját magunkat is fel kell készítenünk —, kiemelt hangsúlyt helyezve a ködre, ami jelentősen akadályozza, szélsőséges esetben akár el is lehetetleníti a közúti közlekedést, s nem csak a láthatóságot korlátozza, hanem egyéb veszélyeket is rejt. Épp ezért (ne meg nem megszokott mindennapisága miatt) a ködben történő biztonságos vezetés egy kis felkészülést és sokkal több odafigyelést igényel.

Lassan, nagyobb követési távolsággal

A ködös időszakokban többszörösére nő a balesetveszély (a tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor az anyagi káros és a könnyű sérüléses ütközések, továbbá a gyalogos/kerékpáros elütések száma növekszik meg jelentősen), ezért kiemelten fontos, hogy ködös útszakaszokon óvakodjunk az túlzott sebességtől, ne lépjük át a megengedett sebességhatárt, de még a felső limitet is bőven hagyjuk alább. 

A lassúbb haladás mellett ugyanilyen fontos (lenne) a követési távolság növelése. Bár igen nehéz megbecsülni a biztonságos követési távolságot köd esetén, igyekezzünk olyan hátra maradni az előttünk haladótól, hogy autónkkal annak hirtelen fékezése esetén is meg tudjunk állni. A szakértők azt tanácsolják, hogy a mindenkori követési távolság legalább akkora távolság legyen, mint amit az adott sebességgel haladva járművünk két másodperc alatt megtesz. 
Talán fölöslegesnek tűnik figyelmeztetés — de sajnos számtalan baleset igazolja, hogy mégsem az —: ködben ne előzzünk! Bármennyire sietnénk is, vegyünk fel az előttünk haladó/k tempóját, a biztonságos követési távolság betartásával. 

Kész átverés: a ködfoltok

A foltokban képződő köd csalókasága miatt talán a kompakt, gőzfürdő–sűrűségünél is nagyobb veszélyforrás — ugyanis az egyik ködfolt követheti a másikat, viszont általános magatartás, hogy az egyik ködfoltból kiérve, a láthatósági feltételek hirtelen javulása esetén a sofőrök fellélegeznek és a gázpedálra taposnak, gyorsítanak, aztán pár perc múlva begurulnak a következő ködfoltba, ahol a látótávolság hirtelen ismét jelentősen csökken, aminek következtében nem érzékelik, milyen veszélyekkel, kockázatokkal kell számolniuk, lassításként hirtelen fékeznek, a szitálástól nedves, csúszós úttesten pedig már ki is pördült az autó.

Hosszú fény helyett ködlámpa!

Sűrű ködben (mint ahogy más, korlátozott látási viszonyok, sűrű esőzés vagy havazás esetén) igen jó szolgálatot tesz a ködlámpa — annál is inkább, mivel ilyenkor a hosszúfényt jó érdemes használni, ugyanis annak a fényét a köd visszaveri, így az autóból a sofőr nemhogy messzebb nem lát, de egy vakító és veszélyes “fényfalat” hoz létre maga előtt. A szakemberek általános ajánlása, hogy ilyenkor inkább a rövidfény és a ködlámpa együttes használata a hasznos, viszont pár apróságra illik figyelni: ha az első ködlámpa a lökhárító alsó részében helyezkedik el, akkor a legalacsonyabb (bizonyos időjárási körülmények között kevésbé párás) légréteget világítja meg és megfelelő beállítás esetén kevésbé vakítja a többi sofőrt; ha azonban a tompított fényszóróval egy magasságban vagy azzal egy lámpatestben helyezik el akkor erős fénye a reflektorhoz hasonlóan zavaró lehet a többi sofőrnek, ezért érdemes lekapcsolni, ha az előttünk haladó vagy a szembe jövő autó közel van. Amennyiben folyamatosabban haladunk valaki mögött (úgy, hogy tisztán látjuk az autót), akkor az első ködlámpák használatát mellőzzük, ha pedig mögénk sorol be valaki hosszabb időre, szintén illik kikapcsolni a hátsó ködlámpát, hogy ne zavarjuk.

Szabó Kinga Mária