A debreceni Csokonai Színház művészei bérletcserében játsszák Szatmárnémetiben a Tar Sándor novellafüzére alapján Mészáros Tibor által rendezett és színpadra alkalmazott kocsmadrámát.

A szatmárnémeti Harag György Társulat és a debreceni Csokonai Színház közötti együttműködés eredményeként létrejött bérletcsere folytán láthatja a szatmárnémeti közönség Tar Sándor novellafüzére alapján Mészáros Tibor debreceni színművész színpadi művét. Az Istent a falra festeni című kocsmadráma eléggé túlzottan és sajátos módon olyannak ábrázolja a vidéket, amilyen reméljük, sohasem lesz. A történet egy pontosan meg nem nevezett tájon, egy elöregedő és elszegényedő faluban játszódik, lakóira az alkoholizmus, a munkanélküliség és a visszamaradottság jellemző. A vasúton túl két hely van, ahol az emberek összegyűlhetnek: a templom, amit már senki sem látogat és a kocsma, a falu lakóinak a találkozóhelye. A falu lakói a Misi presszóban élik egyszerű, egyhangú hétköznapjaikat, nyitástól zárásig, várva a szociális segély érkezését. A férfiak nem terveznek változást, nem akarnak kitörni ebből az életformából, számukra az életet a kártya és az ital jelenti. Az állomáson számtalan vonat halad át, de ezekre senki nem akar felülni, hogy szétnézzen a nagyvilágban, esetleg új életet kezdjen. Az egyik feleség egy nap csak azért veszi fel ünnepi ruháját, hogy a vonat alá vesse magát. A belenyugvás egyhangúságát a pálinka és a kártya teszi hangulatosabbá. Pénzkereséssel csak a nők foglalkoznak: palackot gyűjtenek és aprópénzért eladják. Gyerekek sem születnek, hogy azok értelmet adjanak a felnőttek életének. A nők vágynak ugyan a szeretetre, az egyik feleség felsóhajt: „Jó annak, akit szeretnek!”, de a férjek számára az ital és a kártya a szeretet forrása. Szöszi, az árva gyerek — a történet narrátora — jól ismeri a falu életét. Az ő apja is egy kocsmatöltelék volt, ő valahogy mégis kilóg a többi közül. Érdekes díszlete van az előadásnak. A színpadon van az egész falu. Minden belátható, de a központ, ahol a szereplők valamennyien ott vannak az előadás kezdetétől annak végéig, az a kocsma. A cselekmény pedig a hosszú és alapos előkészítés után villámgyorsan bonyolódik és még mielőtt kiforrhatna, már meg is oldódik. Mészáros Tibor úgy alkalmazta színpadra Tar Sándor novellafüzérét, hogy az napjainkról szól, de nem veszít hitelességéből, megtartva annak humorát. A rendező mindent elkövet, hogy mozgalmassá tegye a jó ideig eseménytelen vidéki történetet.

Elek György