A megyei önkormányzat koordinálhatná a kóbor kutyák ügyének megoldását — véli Pintér József.

Meglehetősen távol állnak a Szatmár megyei települések önkormányzatai attól, hogy eleget tegyenek a kóborkutya-probléma felszámolása érdekében elfogadott törvényeknek, holott emiatt borsos büntetéseket kockáztatnak — tudtuk meg Pintér József megyei önkormányzati képviselőtől. A Területi Közrendészeti Hatóság (ATOP) vezetői tisztségét is ellátó nagykárolyi politikus szerint március 1-től pénzbírságot lehet kiróni a mikrochipek hiánya miatt — az 5000 és 10 ezer lej közötti bírságot pedig kóbor állatok esetén a helyi önkormányzatoknak kell fizetniük. Az ATOP-elnök a Szatmári Friss Újságnak elmondta: januárban körlevélben hívták fel a megyebeli polgármesterek figyelmét a felelősségre, mely rájuk hárul ez ügyben, javasolva, hogy különítsenek el pénzt a költségvetéseikben erre a tételre, azonban az elöljárók a jelek szerint nem vették kellőképpen komolyan a felhívást, ugyanis mindössze egyetlen helyi önkormányzat, az avasújfalui (Certeze) igazolta vissza, hogy eleget tettek a javaslatnak.

„Ezt a problémát meg kell oldanunk, hisz nem várhatjuk úgy a turistákat, hogy tele vannak az utcáink kóbor kutyákkal. Azonban nem úgy kell megszabadulni tőlük, hogy lelőjük őket, hanem humánus és hatékony módszerekhez kell folyamodnunk” — magyarázta Pintér József, aki szerint érdemes odafigyelni a Nagykárolyban alkalmazott eljárásra, hisz ott az állatvédő egyesület tevékenysége nyomán 70%-ban már megoldódott a probléma és 2–3 éven belül teljesen eltűnnek az utcáról a kóbor kutyák. Úgy vélte, mivel pénzkérdésről van szó, a megyei önkormányzat nyújthatna némi anyagi támogatást a községeknek, és felvállalhatná a szervezői feladatokat, ugyanis a problémát ajánlatos megyei szinten kezelni. Hozzátette: felvetette már az ötletet Adrian Stef tanácselnöknek is, aki megígérte, hogy fontolóra veszi a dolgot. Pintér József szerint először is pontos nyilvántartás kell a kutyákról, majd eleget kell tenni a kötelező chipezésnek, utána pedig az ivartalanításra és az örökbe adásra kell a hangsúlyt fektetni. Mint elmondta: feltétlenül szeretné az iskolákat is bevonni, mivel fontosnak tartja, hogy megváltozzon a kutyák iránt tanúsított magatartás. Úgy vélte, ezt oly módon lehetne elérni, ha — például az Iskola másként hetében — a gyerekeket rendszeresen vinnék a kutyamenhelyekre, ahol barátkozhatnának az állatokkal, és talán párat örökbe is fogadnának közülük. Hozzátette: el akarja érni továbbá, hogy ezentúl az állatkínzásos eseteket is lehessen jelenteni a 112-es sürgősségi hívószámon.

Babos Krisztina