Az ivóvizet 92%-ban a felszín alatti vizekből, karsztvízből, rétegvízből, parti szűrésű kutakból nyerik és csupán 8%-át felszíni vizekből. Szennyezésnek leginkább az a felszíni víz van kitéve, mely gyógyszermaradványokkal, növényvédő szerek maradványaival stb. szennyezett.

Az utóbbi időben világszerte különös figyelem irányul a biológiailag nehezen lebontható gyógyszermaradványokkal kapcsolatos helyzetek feltárására. Főleg a nagy mennyiségben fogyasztott fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók koncentrációját mérték. A folyók vizében számos gyógyszermaradványt detektáltak. A kérdés az, hogy ezek a gyógyszermaradványok a megengedett határérték felett vagy alatt vannak? A folyókban található mérgező anyagok 74%-a növényvédő szerek maradványa, emiatt is kell aggódnunk, mivel ezek is befolyásolják a hormonrendszerünket, főleg a kukoricára használt gyomirtó szer sajnos még rákos megbetegedést is okozhat. A tudósok azért küzdenek, hogy annak az anyagnak, aminek megállapítják káros voltát a vizek élővilágára, vagy az ivóvíz minőségére, annak tiltsák be a kibocsátását vagy korlátozzák a használatát is. Mivel a szennyező anyagokat kis vízű folyókba vagy patakokba öntik, idővel elérik a vízbázist is, ezért felvetődik a gondolat, hogy növeljék az ivóvíz utótisztítását és a víztisztítás hatásfokát.

Tőlünk délre a víz arzéntartalma jelent gondot, itt a mi vidékünkön a víz nitráttartalma. Az arzén a Pannon-tenger leülepedése következtében került a rétegvizekbe, a nitrátszennyeződés meg a helytelen állattartás következtében került a vizekbe. Az ivóvízben levő vegyszerek főleg a gyermekekre veszélyesek, ugyanis a testsúlyukhoz képest sok vizet isznak. Még két vegyszer van, amelyik nagy mennyiségben veszélyes: a klór és az ólom. A klórozás fertőtlenítő hatása révén elhárítja a fertőző betegségek veszélyét, de a klórvegyületek hosszú távon rákos és asztmás megbetegedéshez vezetnek. Az ólommérgezést a régi épületekben levő ólomcsövek okozhatják. Ha már itt tartok, meg kell említenem, hogy itt nálunk a vízszennyezés kérdése csak papíron van megoldva. Az el nem használt gyógyszereket a patikák nem veszik vissza, bizonyítanunk kell, hogy a gyógyszert ott vettük, de hogyan bizonyítsuk 3 hónap vagy 8 év múlva? Ezek az el nem használt megmaradt gyógyszerek évek alatt felgyűlnek és főleg az idősebb családtagoknál nagy mennyiségű lejárt szavatosságú gyógyszer található, melyeket ha egyszerre mindenki kidobna a kukákba, még a Fekete-tengert is szennyeznénk vele. Sajnos azok az állami intézmények, melyek felelősek a felszíni vizek tisztaságáért, nem látnak, nem hallanak és nem beszélnek. Csak egy példát említek, mégpedig a Szamosét, melynek vize decemberben és januárban (a hónap közepéig) olyan poshadt, büdös volt, hogy rossz volt ránézni. Senkit nem érdekelt, hogy mi történt a Szamossal és annak élővilágával és hogy miért olyan a víz benne, mint egy pöcegödörben. Nem riasztották az illetékeseket, hogy baj van, hogy veszélyben a Szamos élővilága, mert abban a poshadt, sárga vízben, amit láttam, nem volt semmi életre utaló jel. Még szerencse, hogy a hónap végén esett egy kis eső, mely felhígította a Szamos vizét. Van még egy dolog, amire nem figyel fel senki, mégpedig a vízben élő élőlények, halak, rákok stb., vagy arra, hogy az ezekkel táplálkozó madarak testében mennyi gyógyszermaradvány és mennyi növényvédő szer található. Hasznos lenne összehasonlítani az itteni madarak és halak testében található mérgek szintjét az EU-s normákkal, rögtön betiltanák a halászatot a Szamoson és a Szamosból kifogott halak fogyasztását.

Szabó Tibor