Az egri református templomban, a vasárnap délelőtti istentisztelet után mutatták be Kiss Kálmán: Megírni az igazságot, Egri történelméről és neves személyiségeiről című kötetét. A bemutató után a szerző dedikálta a kötetet, majd elbeszélgetett a résztvevőkkel.

Gáti Gábor teológiai hallgató igehirdetésében az elengedés tudományát magyarázta. Egriként saját élettörténetéből kiindulva jutott el oda, hogy azt, amit elengedünk földi életünk során, majd visszanyerjük Isten országában. Az embert gyakran érik veszteségek az élet minden területén, ezekre kell a vigasztalás. El kell fogadni azt a tényt, hogy minden az Istené. Az ember birtokol dolgokat, de az nem az ő tulajdona. Az, ami az emberé, nem más, mint Isten szeretete. Isten ezt soha nem akarja elvenni tőlünk, mások akarják elvenni, de azt nem kell megengedni. Az ember, aki benne él ebben a világban, benne él Isten országában is. Egyszer minden elmúlik, csak Isten és az ő követői maradnak meg — emlékeztetett az igehirdető.

Kovács Sándor, az Egri Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy Kiss Kálmán komolyan vette azt a bibliai igét, melyben elhangzik az a felszólítás, hogy: emlékezzél meg elöljáróidról! Megemlékezik azokról az elöljárókról, akik mint a világ világossága utat mutattak a hit fele, Isten felé és a nemzet szeretete felé. Az egriek büszkék arra, hogy voltak olyan elöljárók, akikről nem szabad elfeledkezni. Voltak hithősök, akik álltak a strázsán abban az időben, amikor a hitet, a Krisztust követőket meg akarták semmisíteni. Kiss Kálmán hitvallása: embereket szolgálva Istennek szolgálni. A könyv címét olvasva: Megírni az igazságot Egri történelméről és neves személyiségeiről elgondolkodunk, van-e igazság. Meg lehet írni, ha nem úgy kérdezzük, mi az igazság, hanem úgy, hogy ki az igazság. Kiss Kálmán azokról a személyekről írt, akik az igazságot követték. Azt a Krisztust, aki az igazság útján vezette Visky Ferencet, Papp Antalt, Gellért Sándort, Kürthy Károlyt és mindazokat, akik az egriek életében nem lehettek mások, mint égő fáklyák, égő gyertyák, világítók, akik bátorságot adnak, hogy a ma élők is az igazság útját járják, fogalmazott a házigazda lelkipásztor.

Kiss Kálmán elmondta, hogy az a sok-sok óra, amit eltölt a könyvei megírásával, nem volt hasztalan. A könyv címe Gellért Sándortól származik, aki az alkotás parancsának nevezte az igazság megírását, megírni az igazságot a népéről, a nemzetéről, a vallásáról. Kiss Kálmán megköszönte, hogy lehetőséget kapott szülőfalujában ötödik könyvének a bemutatására. Visky Ferencről és Papp Antalról még mindig keveset tudnak az egriek. Meg kell ismertetni az egriekkel, hogy milyen nagy elődeik vannak, akik bármilyen körülmény között megtartották a hitüket.

Elek György a jelenkor történetírásának a fontosságáról beszélt. Bármikor, ha történelmi eseményekről vagy történelmi személyiségekről beszélünk, írott forrásokra hivatkozunk. Az elmúlt években több Szatmár megyei település emlékezett meg arról, hogy hat-hétszáz éve keletkeztek az adott településekről szóló első írott források. Mindazt, amit ma leírnak újságokban, folyóiratokban, könyvekben, a jövő nemzedékek számára hivatkozási alapnak számít majd, ezért fontos az, hogy ezek a források hitelesek, igazak legyenek. Elek György hiánypótlónak tekinti azokat a helytörténeti munkákat, amelyek az elmúlt harminc évben keletkeztek, de fontosnak tartja azt is, hogy a mai harminc-negyven-ötvenévesek is foglalkozzanak a jelentkor történéseit megörökítő írásokkal.

Fazekas Lóránd elmondta, hogy Kiss Kálmán, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság alelnöke, köteteit a Partiumi Füzetek sorozatban adja ki. Szülőföldjéhez — ami számára Egrit és Túrterebest jelenti — ragaszkodva írja meg könyveit. Egri az egyik leggazdagabb település olyan szempontból, hogy milyen sok neves ember élt itt, mondta Fazekas Lóránd, hozzátéve, hogy a most bemutatott kötetben az életutak ragadták meg az ő figyelmét. Sok újdonságot tartalmaz a kötet, érdemes tanulmányozni, tette hozzá.

Kerekényi Sándor előadásában kifejtette, hogy Kiss Kálmán könyve egy megpróbált vidék megpróbált embereiről szól. Túlzás nélkül lehet mondani, hogy egyéb érdemei mellett a történelmi igazságtétel szerepét is magára vállalta. Kereskényi egy jelenségre irányította a figyelmet. 1990 után divatba jött, szokássá vált, sőt kötelezővé tették néhány helyen a helytörténetírást. Ez Isten ajándéka volt annak a magyar kisebbségnek, amely hallgatásra és szenvedésre ítéltetett abban a korban, amikor nem volt ajánlatos még a saját dolgunkkal sem foglalkozni, hanem azt kívánták tőlünk, hogy egyszer és mindenkorra feledjük el a múltunkat. Ilyen értelemben restitúciós munkát végez Kiss Kálmán, hiszen visszaadja nekünk azt, amit elvettek tőlünk, amit el akartak tiltani tőlünk, amit a megfélemlítés jegyében sokszor mi magunk kellett volna lehazudjunk. Kiss Kálmán szerzetesi alázatossággal beszél ezekről a dolgokról és nagyon szorgosan kutat, ír, bemutat, reprezentálja, újra megjeleníti nekünk a múltat. Ez minden egyéb mellett identitásunk megőrzésének a záloga is. Kell tudni kik vagyunk, honnan jövünk és merre tartunk. Megvallhatjuk azt, hogy magyarok vagyunk, ami valóban isteni ajándék, nagy dolog még akkor is, ha arra a kérdésre is választ kell adni, hogy mi az igazság. Erre a kérdésre folyton kell keresni a választ, főként ha a tudományról van szó. Nem annyira egy Visky Ferenc, egy Gellért Sándor, egy Papp Antal, hanem az a nagyon egyszerű, névtelen egri ember, akitől el akarták venni a méltóságát, egy tollvonással fel akartak számolni a történelemből. Egy neves francia történész mondta: Nem érdekelnek a főnökök, nem érdekel a politikai élet, még a kulturális nagyságok sem foglalkoztatnak, egy dolog a fontos számomra, azoknak a névtelen embereknek a történelemcsinálása, akiknek a munkája nélkül éhen halnánk és megsemmisülnénk erkölcsileg és szellemileg is. Kereskényi úgy érzi, hamarosan megszületik az a könyv, amely ezt az egri embert, ezt az egri történelmet állítja elénk. Tudjuk azt, hogy ma a helynek, a régiónak a méltóságát megőrizni óriási feladat, amely nélkül a világ sorsa nem tehető egyensúlyba.

Miután a résztvevők kijöttek a templomból, Kiss Kálmán dedikálta a könyvét és beszélgetett olvasóival.