Kovács Kuruc. J Szabolcs beszámolója: Április 27-én, szombaton az Erdélyi Kárpát Egyesület - Szatmárnémeti küszöbön álló nyári EKE-vándortáborának egyik közepesen nehéz túrájára került sor, mintegy premier előtti lehetőségként.

A már klasszikusnak is tekinthető Batizi úti Penny parkolóban volt a találka meghirdetve, ahol a bérelt busz már várta a vidám túrázni vágyókat. Rövid ismerkedés és üdvözlés után el is indultunk a Máramaros megyei Blidari település felé, pontosan 20-an, mivel négy túratársunkat, köztük a két segéd-túravezetőt Aranyosmegyesen vettük fel, mivel ők sárköziek. Fél tízre már túránk kiindulási pontjánál voltunk, ahol rövid informális jellegű ”gyűlést” tartottunk és ezután annak rendje és módja szerint neki is rugaszkodtunk, tudva azt, hogy hosszú út áll előttünk.

Az első kilométer „combosnak” sikerült, jó kis emelkedő várt ránk már az elején és azon gondolkodtunk, ha ez igy folytatódik, kemény lesz. Szerencsére a kezdeti szintemelkedés után egy lankásabb szakasz következett, erdei, köves úton, ami lassan átment csak a favágók által használt utacskákba, majd patakmedrekben és végül „ösvényeken” araszoltunk szívósan felfelé. Itt olyan helyeken jártunk, ahol favágókon, madarakon és egyéb erdőlakókon kívül sok más élőlény nem jár, nemhogy szatmári túrázó. Ezen a részen egy látványos vízesés mellett vezetett az utunk, vidám patakok siettek lefelé.

Felérve a főgerincre egyből a Szőcs-tisztáson találtuk magunkat, itt elfogyasztottuk otthonról hozott elemózsiánk egy részét és egy hosszabb pihenőt is tartottunk. Innen már jól kijelzett, sokunk által jól ismert ösvényen haladtunk a Cigány, illetve a Kisköves csúcsai felé. Egy óra sem kellett, már fent voltunk az első komolyabb csúcson, a Cigányon, ahonnan gyönyörű kilátás adódott a környező, illetve távolabbi hegyekre, amelyeket módszeresen be is tájoltunk egy rövid rögtönzött földrajzóra keretén belül.

A következő hosszabb megálló maga a Kisköves kúpján volt, ahol megkóstoltuk a csúcspálinkát és elfogyasztottuk maradék étkeinket. Innen is pazar volt a kilátás, de elég nagy volt a forgalom fent, mivel működött a sífelvonó, amely könnyedén, izzadtság nélkül szállította fel a szépre vágyókat. 

Egy villámkitérővel megnéztük az avasi Szfinxnek is nevezett sziklaképződményeket, leszakadásokat. Itt vettük észre, hogy az addig remek időjárás kezd rosszra fordulni, a messzeségben a kányaházi tó felett „porzott” az ég, sötét felhők közeledtek. A csúcson még elkészítettük az elmaradhatatlan csoportképet és indultunk lefelé, tudva azt, hogy még jó pár kilométer és szintereszkedés vár ránk.

A Malek-sziklák mellett indul az ösvény Léposbánya felé, az eleje elég meredeken, majd friss hajtások között elértük a fő völgyet, mely megannyi patak összefolyásából keletkezett. Itt a zuhogó eső is nehezítette előrehaladásunk, csúszós kövek stb. Hosszú, olykor monotonnak tűnő erdészúton értük el a települést, végig az egyre nagyobb vízhozamú patak zúgása volt az útitársunk. Láposbányán várt a busz, innen hazafelé vettük az irányt.

Szép túra volt, remek társaság, jó kis csapat, jó hangulat, finom csúcspálinka, 900 m szintemelkedés, 1100 m szintereszkedés, nagyjából gyönyörű idő (egy kis esővel fűszerezve). 7,5 óra volt a bejárási idő, ami megfelel a Mapy által kiszámolt időtartammal, minden a terv szerint ment.

Túravezetők: Kovács Kuruc J. Szabolcs, Kovács Kuruc Andrea, Matyiku Tamás és Matyiku Márton.
Lejegyezte: Kovács Kuruc J. Szabolcs.
Fényképek: Kovács Kuruc Szilárd, Csongor, Andrea és Szabolcs, Nagy Eszter, illetve a fő csoportfotósunk Volfer Karcsi.