A jelenlegi román kormány — mint sok eddigi elődje — igyekszik, törekszik, próbálkozik annak a látszatát kelteni, hogy jól működik a gazdaság, vannak előrelépések, kezdeményezések, elindult valami… Igaz, még nem látszik az alagút vége, de abba az irányba haladunk. Bár a bankokra, energia- és távközlési cégekre kivetett különadók arról árulkodnak, hogy a kormány egyre nehezebben talál pénzügyi fedezetet az állami szférában ígért béremelésekre. Nem állhat rosszul a román gazdaság, ha a kormány elsőrendű feladata az állami szférában dolgozók bérének megemelése. Valóban sok minden függ a közalkalmazottak munkájától, de azt aligha lehet elképzelni, hogy a béremelés, az üdülőjegyek vagy más juttatások hatékonyabbá teszik azt. Évek óta nincs megoldás Romániában az egészségügy, a tanügy talpra állítására — itt nem igazán a bérekre gondolunk, bár a kormány az egészségügyi és a tanügyi dolgozók bérének emelését nem tartja annyira fontosnak, mint a közalkalmazottakét —, bár mindenki tudja, hogy a gazdaság növekedéséhez és annak hosszabb távon történő megtartásához egyformán szükség van a közszféra hatékony működésére, egészségügyi szempontból a betegségek megelőzésére, oktatási szempontból pedig nagyon fontos, hogy ne csak diplomával rendelkező fiatalokat neveljünk, hanem gazdag elméleti, gyakorlati és szakmai tudással rendelkező jövő generációt. A közszféra, az egészségügy és a tanügy talpra állításához már most ilyen emberekre lenne szükség. Ma még vannak ilyen emberek, nekik kellene megtanítaniuk feladataik ellátására az utánuk jövőket. Mert azzal, hogy valaki diplomát szerez, még nem jó közalkalmazott, nem jó orvos vagy nem jó egészségügyi középkáder, nem jó tanító vagy tanár. A jelenlegi oktatási rendszerben könnyű diplomát szerezni, ami arra ösztönzi a diákokat, hogy ne törekedjenek tudásszerzésre. Tudás nélkül pedig nem lesznek majd jó pedagógusok és jó egészségügyi dolgozók, és nem lesznek majd jó köztisztviselők. És nem lesznek jó politikusok, akik olyan döntéseket hoznak, amelyek elkerülhetetlenek lennének a talpra álláshoz.

A jelenlegi román kormány — mint sok eddigi elődje — nem azért dolgozik, hogy az ország talpra álljon. Nem azért dolgozik az államelnök sem. Aki úgy akar talpra állni, hogy másokat eltapos, az nem tud kiegyenesedni, az nem lát előre, az képtelen együtt haladni a korral. Sohasem fog jól működni a közszféra, ha a közalkalmazott kiválasztásakor nem a rátermettség a fontos, hanem az, hogy jó pártkatona vagy rokon-e az illető. Nem kerülnek ki tudással rendelkező diákok azokból az összevont osztályokkal működő iskolákból, amelyeket csak azért nem szüntetnek meg, hogy a „valakinek a valakije” pedagógusnak megmaradjon a munkahelye. Iskolaépületek maradnak üresen a gyerekhiány miatt akkor, amikor új tanügyi intézmények épülnek ott, ahol a lakosság többségét idős emberek képezik, a népes iskolákban pedig nincs pénz az osztálytermek higienizálására sem (azok felszerelése szóba se kerül). A kórházi körülményekről naponta lehet látni, hallani a híradásokban, erről személyesen meggyőződni több mint elszomorító.

A jelenlegi kormány — mint sok eddigi elődje — igyekszik, törekszik, próbálkozik annak a látszatát kelteni, hogy jól működik a gazdaság, vannak előrelépések, kezdeményezések, elindult valami… Valószínűleg a kormánytagok, a parlamenti képviselők is ilyen iskolákba jártak, bizonyára ők is látták már a kórházi körülményeket, de még nem eleget ahhoz, hogy a prioritások felállításánál ezeknek az ágazatoknak az észszerű és tudatos fejlesztése a jelenleginél fontosabb legyen. Ennek felismeréséhez viszont valóban kell(ene) a tudás és a jóérzés.