Az őshonos kisebbségek jövőjéről lesz április 22-én meghallgatás az Európai Parlamentben. Az ide vonatkozó Európa tanácsi kisebbségvédelmi standardok és az Unióban működő joggyakorlatok bemutatása mellett a rendezvény fő témája a „hogyan tovább”. Én magam, aki ott leszek ezen a meghallgatáson, el kell mondjam, borúlátóan nézek e tárgyalások elébe. Beszélhetünk-e európai nemzetiségi kultúráról ott, ahol semmibe veszik a kereszténységet, amire az európai kultúra épül? A globalizáció ma már megakadályozhatatlan. A kérdés az, hogy korunk fiataljai akarnak-e valamit tenni azért, hogy megőrizzék nemzetiségüket, vallásukat és identitásukat? Ma már nagyon sok ember legfőbb célja a jobb megélhetés. Ennek reményében nagyon sokan mindenről lemondanak, mindent felvállalnak, elhagyják a szülőföldjüket és távoli országok idegenségében próbálják valóra váltani álmaikat. Nem sikerül mindenkinek, de mindig azok a példaképek, akik elérnek valamit. Gondolni kell viszont azokra is, akik megmaradnak szülőföldjükön, vállalva a kisebbségi sors nehézségeit, ami legtöbb esetben még mindig jobb, mint a bevándorlóké. Itt lenne az ideje annak, hogy ne a többség döntsön a kisebbségek sorsáról, hanem betartható törvény biztosítsa azok jogait. Azzal, hogy sokan elvándorolnak közülünk, mi csak számszerűen leszünk kevesebben. Azok, akik a jobb megélhetés reményében elhagyják szülőföldjüket, lemondanak anyanyelvükről, legtöbb esetben vallásukról, identitásukról és beolvadnak a Nyugat őrlőmalmába, nem biztos, hogy ha itt maradnának, erősítenék a közösségüket. Ezek valóban bevándorlók, akiket nem lehet egy kategóriába sorolni azokkal, akik otthon maradva megpróbálják megőrizni és tovább vinni azokat a hagyományokat, amelyek évszázadokon át nagyszülőkről és szülőkről gyermekre szálltak. Itt is megváltoztak az életkörülmények: vannak dolgok, amelyek jobban mennek, vannak, amelyek rosszabbul. A lényeg az, hogy az őshonos kisebbségek sorsát ne a többségi nemzet és ne az Európai Unió döntse el. Ma már egyre többen megkérdőjelezik, hogy van-e európai kulturális identitás. Vagy lehetséges-e ilyen egyáltalán? Európa kulturális identitása a múltban gyökerezik, a nemzeti múlt ismerete és megértése az európai kulturális identitás legfőbb alapja. A történelmi emlékezet elvesztése egyet jelent a kultúra elvesztésével. Egy megállíthatatlan nyugatosodás pusztít végig Kelet-Európán, éppen ezért a történelmi emlékezet elvesztése részben következménye, részben oka lehet az európai kulturális identitás elvesztésének. Nyugat-Európa és kelet-európai kiszolgálóik érdekei szöges ellentétben állnak az őshonos kisebbségek érdekeivel. Ezért nem várok én pozitív eredményt a brüsszeli meghallgatástól.

Elek György