A természet szűk- vagy bőkezűségétől, a hátunk mögött hagyott nyár időjárásától függetlenül hálát adni a termésért és együtt ünnepelni mindig fontos volt, különösképp a szőlőtermesztési hagyományokkal rendelkező településeken. Ilyenkor, ősz és szüret végén „felmennek a hegyre” és megköszönik mindazt, amivel a Fennvaló megáldotta őket – hiszen a a szőlőtermesztésnek nem csak és kizárólag gazdasági jelentősége van, a gazdákat nem csupán az elvégzendő munka hívja a hegyre, hanem a táj, a természet szeretete is, s különösen igaz ez az újvárosi szőlős (de nem csak) gazdákra.

Már az 1780–as évek végén, amikor az avasfelsőfalui református egyházközség az első szőlőterületeket megvásárolta az volt a gyülekezet kívánsága, hogy minden évben „kinn a hegyek lábánál legyen tartva egy hálaadó ünnep” — amelynek keretében minden gazda vendégül látja ismerőseit és barátait, alkalom adódik a baráti beszélgetésre, és az idei karcos bor megkóstolására is. 

Az ősök kívánságát azóta is tiszteletben tartják, s idén október 25–én, vasárnap lesz az avasújvárosi Hegyi Prédikáció – amely hagyomány szerint korán reggel, a szekeres ébresztővel kezdődik. 
Az ifjak, a néptánccsoport tagjai végigszekereznek a településen és  nótaszóval, vidám rigmusokkal ébresztik a falut, nehogy valaki is elaludjon, és lemaradjon a 11 órakor kezdődő istentiszteletről, amelyen az Avasújvárosból elszármazott nt. Huszár László Zsolt szinérváraljai lelkipásztor hirdeti az Igét s ad hálát az idei termésért. 

Szabó Kinga Mária

(Fotók: a szerző korábbi felvételei)