Éveken át tartó küzdelem és állandó próbálkozások után tegnap sikerült bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatni a szociáldemokrata kormányt. Az elmúlt harminc év során ez volt a második sikeres bizalmatlansági indítvány, az elsővel a Szociáldemokrata Párt (PSD) saját miniszterelnökét buktatta meg. Maguk a PSD-szimpatizánsok is beismerték, hogy az elmúlt években nem a fejlődés jellemezte az országot, nem éltek jobban az emberek, mint korábban, a kormány a közalkalmazottak bérét és a speciális nyugdíjakat emelte, abban bízva, hogy ők elősegítik majd, hogy a párt megőrizze a hatalmát. Egyet kell értenünk azzal, hogy a PSD és támogatói, akik az utóbbi hónapokban elhagyták a süllyedő hajót, megértek arra, hogy ellenzékbe vonuljanak.

Most választ kell adni a kérdésre: kinek a győzelme, kinek a vesztesége a kormánybuktatás? Amikor a most magukat győztesnek tartó liberálisok korábban kérték a PSD-t támogató pártokat, hogy hagyják Liviu Dragneát, majd Viorica Dăncilát, és támogassák az államelnök bizalmát és támogatását élvező liberálisokat, az volt a válasz, hogy mindez felelőtlenség lenne, mert a liberálisok úgy akarják megbuktatni a PSD-t, hogy nincs kormányprogramjuk, még elképzelésük sincs arról, hogyan állítanák talpra az országot. A liberálisok az elmúlt héten sem beszéltek kormányprogramról, csak azt hangoztatták: véget kell vetni a rémálomnak.

Tegnap Ludovic Orban, a PNL elnöke azt nyilatkozta, hogy ma ül össze a párt, hogy döntsön a következő időszak stratégiájáról, mert ami volt, elmúlt, Románia fejlődése megállíthatatlan. Arra számíthatunk, hogy megállíthatatlan lesz a kormány alárendeltségébe tartozó intézmények vezetőinek és a személyzet nagy részének a cseréje, az viszont egyelőre átláthatatlan, hogy ki fogja a kisebbségi kormányt segíteni a parlamentben az egyszerű és a kétharmados többséget igénylő döntések meghozatalában. A bizalmatlansági indítványon a teljes ellenzék a kormánybuktatás mellett szavazott, bízva abban, hogy lesznek változások, de ezek a pártok valamilyen módon szeretnének beleszólni a változások menetébe, lesznek elvárásaik, és ezek az elvárások elég sok irányból érkeznek majd a kormány felé. Minden párt kér majd a csülökből, a funkciókból, ahova bejuttathatja a bizalmas embereit és a pártkatonáit, de erre várnak a liberálisok szekértolói is. Sok lesz az eszkimó, és kevés lesz a fóka, ami hamar elégedetlenségeket, viszályokat okoz majd. Mert minden bizonnyal a hatalomátvétel lesz az első, utána pedig jön majd a magyarázat: nem lehet időben elfogadni a költségvetést, mert a PSD adósságot hagyott, nem lehet fejlesztésekre költeni, mert üres a kassza, nem lehet hozzányúlni a speciális nyugdíjakhoz, és nem lehet csökkenteni a közalkalmazottak számát, mert… Mert jövőre újabb választások lesznek, ezekre az emberekre pedig nagy szükség lesz.

A magunk háza táján maradva kíváncsiak vagyunk, mit ér az RMDSZ harminc szavazata. Az elmúlt három év során a PNL részéről nagyon sok magyarellenes kijelentés hangzott el, ezek egy időre talán elhalkulnak, de a magyargyűlölők érzései nem szűnnek meg. Alig szüntette meg az együttműködést az RMDSZ a PSD-vel, máris felerősödött a magyarellenesség. A magyarok folyamatosan cseberből vederbe esnek, s közben minden román párt a jogállamiságról beszél. Ér-e a harminc szavazat annyit, hogy az újonnan pozícióba kerülők tiszteletben tartsák azoknak a jogait, akik a harminc honatyát a parlamentbe juttatták, vagy új helyzetben új hozzáállás lesz, ami a lényegen nem változtat?