Rendhagyó vakációs bibliaheti tevékenységeik voltak a szárazberki ifjaknak — egy átlagos hétköznapi jelenséggel kezdődött minden: két fiatal, Petra és Kristóf konzollal a kezükben nyomkodták a gombokat, és közben izgatottan gyűjtötték az életeket jelentő szívecskéket, hogy a nehezebb szintekre is jusson, amikor hirtelen megszakadt az internetkapcsolat. Keresni kezdték, hogyan tudnák elhárítani a hibát, hiszen a világháló nélkül nem tudják folytatni az izgalmas videojátékot. Kutakodás közben eljutottak a padlásra, amely sötét, poros és pókhálós volt, ahol találtak egy térképet, a nagymama Bibliáját és egy levelet, amelyben meghívást kaptak a szerzővel való találkozásra. Ezzel a kerettörténettel kezdődött a minden délután megtartott bibliaheti esemény, ahol a résztvevők az izgalmas kerettörténeteken át mindennap megismerhettek egy bibliai részt, amelynek tartalma felolvasással, bábok és pálcikafigurák vagy animációs jelenetek segítségével lett bemutatva. A fiatalokhoz és gyerekekhez egyaránt eljutott az üzenet, akik megtudhatták, hogy Jézus a sötétségben az emberiség „világossága”, hiányosságaink közepette „Ő az élet kenyere”, a megpróbáltatások idején megismerhetjük úgy, mint aki legyőzte feltámadásával a halált, ezért „Ő a feltámadás és az élet.”

Az ember életében vannak pillanatok, amikor önmaga akar dönteni útjáról, ezért nagy bajba is kerülhet, mint a kerettörténetben szereplő két kalandozó, akik a cél előtt az erdőben eltévedtek, sőt, egyikük megsérült. Segítségükre érkezett a hegyimentő, aki elmesélte az életének azon részét, amikor önmaga akart dönteni sorsáról. Milyen jó, hogy az ő életében is volt fordulat. Nekünk lelki tévelygéseinkben Jézusra van szükségünk, aki segítségünkre siet mint legjobb „pásztorunk,” mert fontosak vagyunk számára. Azonban szomorúsággal tölti el, ha nem Őt választjuk a világi kincsek helyett, mint a gazdag ifjú, aki lehajtott fejjel távozott el tőle, hiszen nem tudta szétosztani vagyonát és követni Őt.

A szárazberkiek megtalálták az igazi kincset, és reményeink szerint magukkal is vitték, mint a vasárnapi istentiszteleten részt vevő szülők, nagyszülők és gyülekezeti tagok, akik bepillantást kaphattak a hét eseményeibe. Megérte a kalandos úton elindulni, megérte félretenni délutánonként a „konzolokat,” és elmenni a Gabriella Gyülekezeti Ház termeibe, hiszen a szervezők a napi program vezette útmutatásokon kívül népi játékokat, népi foglalkozásokat, népdalokat és néptáncot oktattak.

SZFÚ