Szombaton kora délután, 15 órakor startolt a polgármesteri hivatal és a G.M. Zamfirescu Kulturális Központ által szervezett újabb városi kincskeresés, amelynek gyülekezője –  és végpontja is egyben – az Erdős Pál Múzeumnál volt, ahová már a kezdés előtt apránként érkeztek a csapatok.
A versenyzők kicsitől nagyig nagy érdeklődéssel hallgatták az utasításokat és izgatottan nézegették a kapott vaktérképet, azon tanakodva, hogy melyik helyszínen kezdjék a kincskeresést.

Miután hivatalosan is elrajtolt a verseny, a csapatok szétszéledve kezdtek el a kinézett ponthoz sietni — ki babakocsival, ki párjával és gyermekével kézen fogva, de ott volt természetesen a fiatal kategória is, akik szintén szórakozva indultak el a vaktérképet követve.
Az idő egyébként a mesékben sem lehetett volna szebb, a kellemes októberi napsütés ugyanis még inkább meghozta az emberek kedvét a kincskereséshez. 

A kincskereséshez kapott vaktérképet követve a csapatok összesen 10 helyszínre kellett eljussanak a városban, ahol a kitett QR kód alapján –  vagy természetesen az önkéntesek segítségével –  megtalálták az adott ponthoz és személyhez kapcsolódó kérdéseket is.
Mondani sem kell, a kincskeresés nem csak az agynak volt jó torna, hanem a testnek is, hiszen közel két órán keresztül kutatták fel a kincskeresők a város egy-egy pontját.

Jártak többek között a nagyparkban a Vasile Lucaciu szobornál, a Székesegyház előtt lévő Hám János szobornál, a Szent Mihály és Gábor arkangyalok görögkatolikus katedrálisnál, de a Titulescu-téren lévő Dsida Jenő szobrot is meglátogatták.

A helyszínek között csatangolva gyakran találkoztak össze a csapatok, így a város szinte minden pontját vidám kincskeresők lepték el.

A kérdések helyes megválaszolása mellett a helyszínek megtalálása is kihívás volt egy-egy csapatnak, nem beszélve arról, hogy a hosszú körutat legfeljebb két órájuk volt megtenni a játékosoknak. Ennek ellenére azonban már a határidő előtt kicsivel – 17 óra előtt – minden versenyző visszatért a játék kiindulópontjához, ahol az érkezés és a helyes válaszok függvényében a szervezők kiválasztották a három dobogós csapatot.

A dobogósok mellett természetesen minden résztvevő kapott oklevelet, de a visszajelzésekből kiindulva el lehet mondani, hogy sokan nem is feltétlenül a nyeremény, hanem a kaland és a kikapcsolódás miatt jelentkeztek az izgalmas játékra.

Bár igazi, kézzel fogható nyereményt csak három csapat kapott,  az összes versenyző gazdagodott valamivel a délután folyamán: tudással, szatmári “kincsek” ismeretével és önfeledt, vidám élményekkel is, amelyeket már senki nem vehet el tőlük.

Szabó Beatrix