Románia leglátványosabb aszfaltos útjainak dobogóján az előkelő harmadik helyet foglalja el (a Transzfogarasi és Transzalpina út után) az a 28 km hosszú hegyi út, mely átszelve a Ráró-hegységet (Munţii Rarău) összeköti a Besztercebánya völgyében fekvő Chiril falucskát a Moldova és Putna folyók völgyében található Pojorâta településsel, miközben kígyózó szerpentinje hihetetlen turisztikai látványosságokra enged kitekintést. Nem véletlenül kapta a „kincses út” elnevezést, hiszen olyan tájakra kalauzol el, ahol mesébe illő történetek elevenednek meg kézzelfogható bizonyítékokban.

A Transrarău út keskeny ászfaltcsíkján fokozott figyelemmel haladtunk, mert hirtelen és be nem látható kanyarokkal tarkított, és csupán a kijelölt kilátóknál tudtunk megállni, hogy megcsodáljuk a környező táj szépségeit.
A Ráró-Gyamaló Nemzeti Park területén jártunk, mely igen jellegzetes faunával és flórával rendelkezik. A rezervátum 326 virág- és növényfajnak ad otthont, köztük különleges, védett és ritka egyedeknek. A hegyvidéki terület nagy részét luc-, jegenye- vörösfenyő- és erdeifenyő-erdők foglalják el, de emellett — főleg ősszel — ámulatba ejtő színkavalkádot teremtenek a bükk-, nyír-, juhar-, éger-, fűz- és nyárfák lombkoronái. Állatvilága is nagyon változatos, találunk itt barna medvét, gímszarvast és őzet, vaddisznót, rókát és mókust, valamint hegyi és nyírkakast, sólymot, ölyvet, fajdokat és baglyokat. Vizeiben pedig őshonos a szivárvány- és szürke pisztráng, a márna és a lazac. A 253 hektáros természeti terület a hegység északi lejtőjén található, átlagosan 1400 méter tengerszint feletti magasságban.

Pojorâta településtől indulva, 16 km után érünk az útelágazáshoz, mely a Ráró menedékház (Hotel Alpin Rarău) felé vezet. A régi építésű, de most is működő vendégház 1520 méter magasban fekszik. Az előtte álló parkolóban hagyhattuk a gépjárművet, és tapasztaltuk, hogy az épület elől indulnak a vidék látványosságaihoz vezető túraútvonalak. A környék legreprezentatívabb csúcsai a Gyamaló-csúcs (Giumalău, 1857 méter magassággal), a Ráró-csúcs (Rarău, 1651 méter), a Ráró fejedelem asszony kövei (Pietrele Doamnei, 1634 méter), valamint a Ráró papjai sziklaegyüttes (Popii Rarăului, 1626 méter).

Élővilágán túl geológiai szempontból is nagyon egyedi ez a terület. Az első kutatások, amiket 1876-ban végeztek osztrák geológusok, feltárták, hogy korallokkal, ammóniummal, hínárral és más elemekkel berakott mészkőből épült fel a terület, melyek több mint 140 millió évvel ezelőtt zátonyokat alkottak. Úgy gondolják, hogy a kréta korban ezt a részt tengervíz borította, majd a tektonikus mozgásokkal a víz visszahúzódott, és a zátonyok a felszínre emelkedtek. Még érdekesebb a Ráró fejedelem asszony kövei nevet viselő képződmény, amit vad flis keretez kaotikus üledékekkel. Ez a rezervátum leglátványosabb három sziklatoronyból álló mészkő masszívuma.

„Nagy, büszke bérced méltósággal áll itt.
Világnak búja, derűje nem csábít.
Csak vihar tépázza meg a hegytetőt,
mely csókod lehelte éggel egybenőtt.”
(Erdős Sándor)

Nevét a történelmi legenda ihlette, miszerint 1541-ben IV. Péter, Moldva fejedelme (Petru Rareş) ezen sziklák között rejtette el a törököktől szerzett mesés kincseket. Történt viszont, hogy a portyázó törökök rátámadtak a fejedelem feleségére és kisfiára. A nő és a gyermek a sziklák között, egy barlangban bújt el, és kétségbeesetten imádkozni kezdtek, hogy védje meg őket az Isten. Erre hatalmas sziklák váltak le a hegyoldalból, és maguk alá temették üldözőiket meg a kincset.
Egy másik legenda szerint a sziklát az ördög által küldött villám hasította ketté, aki meg akarta találni a király által elrejtett kincset, de ez nem sikerült.

A Ráró fejedelem asszony köveit először 1921-ben hódították meg, s azóta is töretlen hírnévvel és látvánnyal fogadja a természet szerelmeseit. Mi is ezt a célt tűztük ki, és a menedékháztól a kék kereszt turistajelzést követve el is indultunk az óriás sziklatömbök felé. Az információs tábla szerint ez a gyalogtúra csupán két órát vesz igénybe, de így is bővelkedett látnivalóban.
Utunkat egy erdei ösvényen kezdtük. A talajon keresztezték egymást a vastag gyökerek, egyfajta természetes lépcsőt alkotva, majd hamar megjelentek a mészkövek, és lassan emelkedni kezdtünk. Kőről kőre kapaszkodva, követve a jól látható jelzéseket jutottunk el a 70 méter magas tömbök aljába, melyek csúcsa eléri az 1651 méter magasságot. Ezeket a tornyokat csakis alpinistafelszereléssel rendelkező, gyakorlott hegymászók mászhatják meg.

Mi tovább haladtunk a masszívumot jobbról megkerülő peremen. Viszonylag könnyen járható a túra, de egy-egy szakaszon igencsak keskeny az ösvény, illetve elég nagyok a távolságok a sziklák között, így a megfelelő felszerelés elengedhetetlen. Megkerülve a tornyokat egy elágazáshoz értünk, ahol az egyik ösvény a kilátóhoz vezetett, a másik pedig a Ráró-csúcsra.
Meredek sziklafalon, láncok segítségével lehet felkapaszkodni a kilátóra, ám a fenn kitáruló panoráma mindenképpen megéri a fáradságot. Előttünk magasodtak a fehér oszlopok, míg mögöttük aprócska lett a menedékház, ahonnan indultunk. Körülölelt a hegység gyepes legelőkkel szabdalt síksága, jó rálátással a meteorológiai állomás épületére, míg közvetlenül alattunk bástyaként emelkedtek a fenyők.

Lassan lopódzott körénk a köd, eltakarva a mészkőcsúcsokat, sejtelmesen fonva át a fák törzseit. Széles ösvényen, könnyű sétával tértünk vissza legelésző csordák és csendes esztenák között.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotók: Habarics Zsolt