„A páciens nem kiugrott az ablakon, mint ahogy több hírportál is szenzációsabbnak tűnően írja, hanem kimászott — mászás közben azonban (idősebb kora, a gyógyszerek és zavarodottsága következtében) megbotlott vagy az ablakkeretben, vagy a párkányban, és kiesett az 1,5 méteres magasságból, végtagtöréseket szenvedve” — pontosítja megkeresésünkre Adrian Marc kórházmenedzser. Mint mondja, a régóta pszichés betegként is nyilvántartott, cukorbetegségben és veseelégtelenségben szenvedő nőt május 5-én utalták be a nefrológiai osztályra, ahol a hétfői vesedialízist követően nagyon agresszívvé vált (fia elmondása szerint a kórházban alkalmazott, új gyógyszeres kezelés is közrejátszhatott a történtekben), ezért átszállították a pszichiátriára, az ügyeletes szakorvos megvizsgálta, nyugtatókat adott be neki, majd visszaszállították a nefrológiára. „Ott azonban a páciens — mivel valószínűleg nem hatottak még a nyugtatók, vagy nem megfelelő készítményt kapott, de ezt is megállapítja majd a belső vizsgálat — továbbra is agresszív volt, sőt, egyre inkább azzá vált. Két ápolónak nagy nehezen sikerült lefognia, és az előírásoknak megfelelően mozgásképtelenné tették, azaz leszíjazták — erre minden olyan esetben nem csak lehetőségünk van, de kötelesek is vagyunk megtenni, amikor a páciens veszélyt jelenthet önmagára vagy másokra. Aztán a beteg elaludt, de mivel a kórház nem börtön, nem strázsált folyamatosan mellette valaki, főleg, hogy úgy tűnt, lenyugodott és békésen alszik. Hajnalban azonban felébredt — lehet, hogy mikor magához tért, megijedt, nem tudta, hol van, és 'menekülni' akart —, sikerült valahogy kibontania a szíjakat, és kimászott a földszinti kórterem ablakán, megbotlott, és kiesett a belső udvarra. A végtagtöréseken kívül hál' Istennek, nem történt nagyobb baj, nem szenvedett fej- vagy egyéb súlyos sérüléseket, nem volt életveszélyben, ami a hozzátartozók azonnali riasztását követelte volna meg, ezért is nem értesítették a fiát azonnal — az incidens hajnali 3 óra 25 perckor történt —, hanem a kórházi procedúra szerint a reggeli jelentéseket-műszakátvételt követően tették volna, de közben ő már korábban érdeklődött édesanyja állapota felől, s megtudta a történteket. Az ügyben belső vizsgálatot rendeltünk el, ugyanakkor tanulunk-okulunk is az esetből, hogy bármennyire nyugodtan, leszedálva, mozgásképtelenné téve alszik is a beteg, nem lehet folyamatos felügyelet nélkül hagyni” — mondja.