Az évenkénti alkalmak nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a részvevők az iskolai spirituális vezetésével az iskolai közegen kívül együtt töltött, minőségi idővel ajándékozzák meg egymást. Közben játszva, beszélgetve, közösen imádkozva erősödik a bizalom, az összetartozás érzése.
„Az, hogy egy úton járunk, hogy nem véletlenszerű események alakítják közösségünk életét, és hogy minden, ami körülöttünk történik, egy biztonságos kézben összpontosul, Isten gondviselése. A lelki napjainkat talán Lukács evangéliumával is kezdhettük volna: 'Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza! És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!' Ahogyan már a buszon ültünk, tapasztalni lehetett az osztálytársakon azt az izgalmat, amit a két naptól vártunk. Lelkesedéssel indultunk neki, vártuk, milyen programok lesznek, hogyan tudjuk majd azt a kevés, ámbár tartalmas időt kihasználva az osztályközösséget segíteni, hogy még inkább összekovácsolva jobb közösséggé váljunk. Első napunk főként bizalmas beszélgetéseket tartalmazott, olyanokat, amelyek által jobban megismerhettük egymást, olyan véleményeket hallhattunk, amikről mi nem így gondolkoztunk az adott személlyel kapcsolatban. Osztályfőnökünk arcán láttuk a büszkeséget, a felismerést, hogy igen, ez az én osztályközösségem, amelynek tagjai akkor is ki mernek állni a többiek elé, ha véleményük eltér a többiekétől. Az est folyamán következett a mise, amelyen a Miatyánk elmondásának ideje alatt azt éreztem, hogy egymás kezét fogva pozitív energiákat, érzéseket kaptam, olyanokat, amiket ritkán tapasztal meg az ember, főleg így, osztályközösségen belül. Ebből a szempontból is másabb a lelki hétvége, mint egy egyszerű kirándulás. Emellett az egymásra fordított idő sokkal többet ér akármilyen vicces pillanatnál, a közös csoportos beszélgetések, bizalmas dolgok megosztása felülmúlja az elvártat. A Kalazanczi iskola egyik legjobb, ha nem a legjobb programja ez, amit minden diák átélhet legalább egyszer, de mi, a X. B diákjai reméljük, hogy máskor is lesz még erre alkalmunk. Mintha kicserélték volna az osztályt, hétfőn mindenki sokkal emberségesebben, készségesebben szólt a másikhoz, mint azelőtt. Örülünk, hogy részt tudtunk venni, köszönjük Turtureanu Róbert tisztinek és Miklósi Roland osztályfőnökünknek, hogy velünk együtt élték át és tették szebbé a két napot” — mesélt élményeiről Kovács Ágota, a X. B osztály diákja.