Ilyés Gyula, Szatmárnémeti volt polgármestere, aki jelenleg az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettese, mind politikai, mind közigazgatási területen megjárta a ranglétrát. Jelenlegi célja Vetés község polgármesteri székének megszerzése.

— Ön már hivatalosan is bejelentette, hogy Vetés községben indul a polgármesteri szék megszerzéséért. Sokan úgy vélik, hogy Szatmárnémeti után ez visszalépés, mások viszont azt állítják, hogy ez egy új kihívás, egy új feladat. Hogyan látja mindezt ön?

— Akik a politikai funkciók létrájának egy fokát látják a polgármesteri tevékenységben, azok biztosan nagy visszalépésnek látják. Akik a közügyek szakmai menedzselése szempontjából közelítik meg azt, azok nagyon jó döntésnek tartják. A romániai önkormányzati rendszer egyik legszélsőségesebb változata Európában az önkormányzati menedzsment és a politikai funkció összefonódásának. Szerintem ez nem jó, de a két és fél évtizeddel ezelőtti hirtelen, gyors rendszerváltás nem teremthetett más struktúrát. Lassan jó volna a mai nyugat-európai modellek felé közelíteni, ahol inkább a szakmaiság határozza meg az önkormányzatok működését, mint a politika, főleg a kistelepüléseken. Én mindig is ez utóbbi változatot láttam jónak, nem szeretem „politikusoknak” nevezni a községi polgármestereket, tanácsi képviselőket. Persze főleg számunkra, kisebbségben levő magyarok számára elengedhetetlenül szükséges egy erős szervezethez, az RMDSZ-hez való tartozás. Egyedül még szakmaiságával is sokszor tehetetlen az ember.

— És van egy kis érzelmi vonzata is a döntésének?

— Én 1992 óta önkormányzattal foglalkozom. Mindjárt negyed évszázada. Városi tanácsosként, majd alpolgármesterként, polgármesterként, az utóbbi években pedig az RMDSZ ügyvezető elnökségének önkormányzati alelnökeként. Ebben a minőségemben alkalmam volt mintegy másfél száz községi polgármesteri hivatalt felkeresni, rálátni az ottani munkára, gondokra, tapasztalataikra, sikereikre vagy sikertelenségeikre. Ugyanakkor külföldön is megfordultam több tucat polgármesternél, Magyarországtól Európán át Kanadáig és az Egyesült Államokig. Mással én már nem akarok, nem is fogok foglalkozni. Vetésben lakom, egy éve költöztünk ki a feleségemmel. Oda, ahol 12 évvel ezelőtt az RMDSZ-nek sikerült megnyernie a polgármesterséget egy félig román, félig magyar közösségben. Most pedig, három mandátum után, a polgármester már nem vállalja tovább a feladatot. A helyi RMDSZ szervezet egy nagyot gondolt, megkerestek, és egy idő után meggyőződtem én is, hogy jó lenne elvállalni. Azóta közösen tervezzük a jövőt a polgármesterrel és a tanácsosokkal, máris látható eredményekkel. Mint ottani lakos, úgysem maradtam volna tétlenül a közösségi ügyek rendezésében.

— Milyen lehetőségeket lát arra vonatkozóan, hogy Vetés község fejlődését felgyorsítsa, kihasználva azt, hogy közel van Szatmárnémetihez és közel van a magyarországi Csengerhez?

— Vetés földrajzi elhelyezkedése nagyon szerencsés, hiszen Szatmárnémeti szomszédságában, nemzetközi főút mellett, a Szamos partján, a román-magyar határon, Csenger városához nagyon közel terül el. Lakossága folyamatosan nő, ami kevés községről mondható el, országos szinten is. Gazdasága fejlődik: magán ipari park, egy tucatnyi kisebb-nagyobb cég a nemzetközi út mentén, beleértve a német Schlemmer vállalatot is, Vetés és Óvári között terül el az északnyugati régió talán legnagyobb élelmiszer-feldolgozó vállalata és üzletláncának logisztikai központja, a két faluban további kisebb-nagyobb vállalatok működnek. A munkanélküliség nem számít, hiszen a községbe, de a városba bejárva is találnak munkát az emberek. Sok az építkezés is. Ez mind jövedelmeket hoz a község kasszájába. Nagy potenciálja van tehát a községnek, ezzel már csak hatékonyan, jól kell gazdálkodni.

— Melyek a legfontosabb teendők?

— Az alapvető infrastruktúra egy része megvan, beláthatóan két éven belül teljesen be lehet fejezni a két falu közművesítését. Már az idén elindul, és beláthatóan egy mandátum alatt be is lehet fejezni az út- és utcahálózat teljes körű modernizálását. Erre már a terveket is elkészíttettük. A pénzforrás is biztosítva van, elsősorban saját jövedelmekből, de egy hitelfelvétel is jóvá van hagyva, hogy gyorsabban lehessen megvalósítani mindezeket. Ugyanakkor európai uniós (remélhetőleg sikeres) pályázat is készült. Nagy esély van a román-magyar határ menti együttműködési program keretén belül megnyerni a finanszírozást az Óvárit Csengerrel összekötő út újraépítésére, amelynek elkészültével bízok abban, hogy sikerül a határátkelőt is megnyittatni. Ezzel párhuzamosan a fő hangsúly az életminőség emelésére kell hogy tevődjön. Itt megmaradhatnak a fiatal családok, jó iskolába járhatnak gyermekeik, munkát találhatnak. Ezért viszont, az infrastruktúrán túl, javítani és bővíteni kell a közszolgáltatásokat, a város felé irányuló közszállítást, egészségügyi házat kell és lehet létrehozni a falvakban, öregek nappali otthonát, házi beteggondozói hálózatot, sportpályákat a fiataloknak, olyanokat, amelyek még a szatmári fiatalokat is odavonzzák, kulturális és közösségi tevékenységeket kell szervezni. A Szamos-part, a bicikliút kirándulási lehetőségeket biztosíthat. Sőt, még a század elején működő óvári termálvizes fürdő esetleges visszaállítása is kecsegtető lehetőség. Színesebbé, hangulatosabbá kell és lehet tenni a településeket. Mindezek olyan kihívások, amelyeket érdemes vállalni.

Elek György