Egymásra mutogatnak a munkaadók és érdekvédelmisek, amikor munkába állási hajlandóságról van szó, de a munkavállalókat nem kérdezik meg.

Kihasználják az alkalmazottakat, nem fizetik meg a munkájukat, és nem biztosítanak emberi körülményeket a munkaadók, ezért gondolják meg az emberek kétszer is, hogy munkába álljanak-e, vélik a szatmári szakszervezetek képviselői. A piaci viszonyok által biztosítható fizetéseket adják a vállalkozók, lehetőségeikhez mérten elfogadható munkakörülményeket is biztosítanak, azonban az emberek nem akarnak dolgozni, ezért nem találni alkalmazottakat, vélik a szatmári munkaadók. Ilyen jellegű parttalan párbeszédek gyakoriak ott, ahol a két vélemény találkozik, ebbe beleszólnak néha közhivatalok képviselői is, azonban az ilyen megbeszéléseken, amelyek közintézmények gyűléstermeiben zajlanak, soha nem kérdezik meg a harmadik érintett felet: a munkavállalót. Mi viszont megkérdeztük, és kiderült, hogy az egyik szatmárnémeti varrodában milyen tényleges körülmények között dolgoznak, és mennyire „nincsenek” kizsákmányolva az alkalmazottak.

A túlóra a szóban forgó varrodában megszokott dolog, a külföldi megrendelések miatt szombatonként is dolgozni kell, a túlóráért pedig pluszfizetés jár, amit a tulajdonos ki is ad az alkalmazottaknak. Legutóbb négy ledolgozott szombatért hetven lejt fizetett fejenként a varrónőknek, ami azt jelenti, hogy a túlórában, szombatonként ledolgozott minden egyes óráért nem kevesebb mint 2,1 lejt kaptak az asszonyok. Merthogy a többit elvitte az állam, meg az adók — mondja a pénzt keveselőknek a vállalkozó. Kéttucatnyian dolgoznak ebben a varrodában, egy déli fekvésű emeleti teremben, ahol a varrodai gépek miatt melegebb van, mint kint. A légkondicionáló berendezés két éves ígéret, a kánikulában kötelező ásványvíz nincs, mert folyik ivóvíz a csapon.

A napi nyolc órában dolgozóknak egy év munkaviszony után legkevesebb huszonegy nap pihenőszabadság jár, de ebben a varrodában erre sem futja. Tíz tulajdonképpeni napot lehet a munkától távol tölteni, mert a főnök a pihenőszabadságból vonja az állami és egyházi ünnepek szabadnapjait, karácsony, húsvét, december 1., újév napja és a többi hivatalos ünnep mind-mind munkanapnak számít. De ezt a tíz napot is ki kell érdemelni úgy, hogy rádolgozik az ember, legalább negyven órát kell ledolgozzon fizetés nélküli túlórában, mert a megrendelt munkát tűzön-vízen át be kell fejezni szabadságra menés előtt, egyébként vissza se jöjjön szabadságról az, aki ezt nem tartja be.

Princz Csaba