A hivatásszakmák különböző területeiről meghívott személyek beszélgettek a kiégésről. A burnout szindróma tünetegyüttes, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés.

A beszélgetésen részt vett: dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, Bessenyei Gedő István dramaturg, Rappert-Vencz Gábor színművész, Póti Eduárd és Muhi Sándor pedagógusok, Máthé Róbert és Varga Szilárd lelkipásztorok és Sabău-Trifu Cristina képzőművész. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Muhi Sándor elmesélte, hogy a beszélgetést megelőző napon volt egy kiállításon. Megtelt a terem, megható, kellemes ünnepség volt. Másik nap is bement a galériába, ami teljesen üres volt. Csökkent az érdeklődés a színház, a templomba járás és sok más iránt is. Van egy kulcsszó, ami a rugalmasság. Muhi elmondta, hogy fiatalkorában egy színházi bemutató egy ünnepi esemény volt. Az Utunk folyóirat megjelenése is. Összegyűltek a Tabac bárban, megbeszélték, egy felolvastak jó verset stb. Manapság megváltozott a kommunikáció módja, de ezt ne kenjük a fiatalokra, kérte Muhi, aki szerint a fiatalok értékes, izgalmas emberek, csak hagyni kell őket szóhoz jutni… Amikor Muhi évekkel ezelőtt látta, hogy a kiállítások iránt nincs érdeklődés, akkor nem a valamikor létrehozott galériahálózatban kereste a hibát, hanem a kommunikáció módjában. Arra gondolt, hogy azokat a gondolatokat, amiket tovább akar adni, meg kell támogatni korszerű közlésmódokkal. Így született a Vízháti Szamos, a Szamosi Szörny, ami egy teljes kiállítás, és nagyon sok minden ezzel kapcsolatban. Azért született meg, mert eljutott egy összegzésig, rátalált olyan formákra, amiket nem tanítottak a főiskolán. Ezeket a formákat kellett megtalálni, hogy elmondhassa ugyanazokat a gondolatokat, amiket huszonöt évesen is elmondott, csak egészen másképp, más formában, más eszközökkel…

Máthé Róbert is fontosnak tartja a formabontást. Ezt a harcot ő is megvívta mint lelkipásztor. Ennek viszont megvan a maga rizikója. Ezt meg kell fontolni, és el kell dönteni, hogy az ember bevállalja-e. Formabontást alkalmaz az igehirdetéseiben is. Mértékkel alkalmaz humort, ami nem jellemző a református prédikációra. Amennyit beszél a Jóistenről, annyit beszél az emberről, ugyanis a Jóisten az emberen keresztül ismerhető meg leginkább. Minden emberélet-történetben ott van a Jóisten. Ennek megvan a rizikója. Amikor az ember formabontó szerepet vállal fel, akkor tudnia kell, hogy ez elsülhet nagyon jól, de elsülhet nagyon rosszul is.

Varga Szilárd a véleményeket hallgatva arra a következtetésre jutott, hogy a legfontosabb a kommunikáció. Minden a kommunikációról szól, arról, hogyan tudja valaki átadni azt a tudásanyagot, amit birtokol. Aki megtalálja a hangnemet azzal a közösséggel szemben, amelyikhez szólni akar, annak lesz sikerélménye. Ha a kommunikáció falakba ütközik, és nincs visszajelzés, nincs elismerés, akkor jelentkezik a kiégés, az ember nem találja meg az utat a másik ember felé.

Máthé Róbert azt is hibának tartja, ha a másik ember nem jelez vissza, hogy megértette az üzenetet. A kiégéshez az vezet, hogy azok az emberek, akik emberekkel dolgoznak, nem kapnak elegendő visszajelzést.

Rappert-Vencz Gábor megjegyezte, hogy fontosnak érzi a hit szerepét. Hinnünk kell magunkban, hinni, hogy fontos, amit csinálunk, mert általunk megszólal valami, ami nemcsak nekünk fontos, hanem annak is, aki hallgatja.

Máthé Róbert a hit meghatározásához Popper Péter gondolatát idézte: az a hit, amelyikben nincs egy csepp kételkedés sem, az már vakhit. A lelkipásztornak is fel kell vállalnia, hogy nincs mindig a hit magaslatán. Azt, hogy a hitünk éppen hogyan erősödik vagy gyengül, befolyásolja, hogy milyen visszajelzést kapunk. A kudarcok nagyon meg tudják mutatni a hitet.

Sabău-Trifu Cristina elmondta, hogy felmerült benne a kérdés, vajon lehet-e orvosolni a kiégést, vagy végleges. Muhi szerint ezt a „betegséget” maga a beteg tudja orvosolni, ha felfedezi magában, ha felismeri, és meg akar szabadulni tőle. Bessenyei Gedő István szerint hosszú türelemmel és sokáig megadva azt az empátiát, aminek a hiánya miatt kialakult, lehet regenerálódni. Magányos szakmában a feltöltődés nehezebb.

Póti Eduárd azt látja, hogy könnyebb megelőzni a kiégést, mint kezelni. Az emberen múlik, hogy megteszi-e a megelőzést. Valamilyen formában valamennyien kerültünk legalább a megtorpanás állapotába. Azt is tudtuk előre, hogy ha nem teszünk valamit, annak kiégés lesz a vége. Mindenki észreveszi magán, hogy unja a dolgokat, hogy teher számára valami, hogy nem érzi jól magát… Sokkal egyszerűbb magyarázatokat keresni, másokat tenni felelőssé, mint megelőzni a bajt.

Varga Szilárd nem az olajlámpához hasonlította a kiégést, hanem egy kúthoz. Ha rövid idő alatt sok vizet húznak ki a kútból, kiürülhet, viszont ha van egy ér, ami táplálja, akkor egy idő után újra megtelik vízzel. A hit talaján ez a biztonság, mert az erő nem az emberé, hanem attól kapja, aki az erőt birtokolja.

A beszélgetésen olyan történetek hangzottak el, amelyek arra a következtetésre vezettek, hogy az emberek nagy részét a pénz motiválja, pénzért teljesítenek jobban. Muhi Sándor nem teljesen értett egyet ezzel, ő ismer szegényebb és gazdagabb embereket is, és nem mindig a gazdagok voltak eredményesebbek. Neki személyesen soha nem volt motiváció a pénz.

Varga Szilárd úgy gondolja, lehetőséget kell teremteni az idősebbeknek, hogy átadhassák a tapasztalataikat. Bessenyei Gedő István azt is szorgalmazná, hogy a derűiket is adják át, ehhez viszont fontos, hogy az idősek ne legyenek szomorúak, mert akkor a szomorúságot fogják átadni, ami oda vezet, hogy egy depressziós nemzedék fog felnőni.

Fontos a prevenció

Dr. Puskás Csaba családorvos elmondta, hogy a burnout szindróma szűkebb értelemben véve betegség, amelynek a lényege a testi és lelki kimerülés. A leggyakrabban érintett személyek a segítő szakmákban dolgozók, de általában az emberekkel dolgozók (orvosok, betegápolók, pedagógusok, jogászok, lelkészek stb.) körében széles körben ismeretes. Egyaránt érinthet munkaadót és munkavállalót, de nem ismeretlen fogalom a szülők kiégési szindrómája sem. Kialakulásához számtalan tényező járul hozzá, például a nem megfelelő munkahelyi körülmények, az elismerés, a társadalmi és anyagi megbecsülés hiánya, a túlterhelés, a pihenés hiánya stb. A betegség kialakulása ciklikus, lassan, szinte észrevétlenül követik egymást a fázisok. A hatalmas lelkesedéssel dolgozó egyén egyszer csak kedvetlenné, unottá válik, egyre fáradtabbnak érzi magát, pesszimistává válik. Lassan elhatalmasodik rajta a reménytelenség érzése, álmatlanság, szorongás lép fel nála, és ilyenkor már gyakran nyúl egészségre ártalmas szerekhez (túlzott kávé-, alkohol- és nikotinfogyasztás).

Mit lehet tenni? — tette fel a kérdést dr. Puskás Csaba. A leghatékonyabb módszer a prevenció. Tudatosan óvjuk magunkat a hosszan tartó stresszhelyzetektől, helyes önismerettel alakítsunk ki egészséges kapcsolatrendszert családban és munkahelyen egyaránt! Tartsuk meg a munka és pihenés közti egyensúlyt! Tisztázzuk határainkat, ne becsüljük túl teljesítőképességünket! Ha viszont már a burnout szindróma valamilyen fázisában vagyunk, kérjünk segítséget! Vegyük komolyan a kritikákat, és figyeljünk fel arra, ha valaki arra figyelmeztet, hogy rossz irányba haladunk! Akárcsak a szenvedélybetegek esetében, egyedül itt sem megy a gyógyulás. Fontos a tudatosítás, a képzés, az önsegélyező csoportok látogatása. Szakemberek segíthetnek ennek az életszakasznak az áthaladásán. A keresztyén emberek sem jelentenek kivételt, őket is kísérti a burnout szindróma, de van egy nagy előnyük: hamarabb tudnak külső segítséget kérni és elfogadni. A rendszeresen megélt hitélet mindennapi mentálhigiénés eszköz a lelki erőnlét megtartásához, kimeríthetetlen energiaforrás a hétköznapokhoz.